aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: életrevalók [intouchables] (2011) Zalaba_Ferenc
2011. december 31. 10:27:56

Kategória: 6 komment

A magyar filmforgalmazók áldásos tevékenységének hála egy nap került moziba két hasonló témát feszegető, merészen zsánert ugró, mi több, még végkicsengésében is megegyező darab. az már csak a néző nyeresége, hogy mind a 50/50, mind pedig az Intouchables kiváló film.

A magyar filmforgalmazók áldásos tevékenységének hála egy nap került moziba két hasonló témát feszegető, merészen zsánert ugró, mi több, még végkicsengésében is megegyező darab. az már csak a néző nyeresége, hogy mind a 50/50, mind pedig az Intouchables kiváló film.

"Röhögj a képébe a tragédiának!" Eme nem túl szofisztikált, ám annál egészségesebb jelmondat jegyében készült mindkét film, s ugyan mindkét darab tulajdonképpen jól bevált közhelyeket épít eme alaptétel köré, a recept működik, hisz a szellemesség nem megy a realizmus kárára, a nélkülözhetetlen humánum pedig nem csordul át érzelgősségbe.

Mint korábban oly sok frank komédia esetében, a humort ezúttal is a társadalmi ellentétek szolgálják: a nyaktól lefelé lebénult Philippe (Francois Cluzet) kifinomult, gazdag, ha úgy tetszik nyársat nyelt polgár a felső 10.000-ből, míg Driss (Omar Sy) egy tapló, életvidám, és könyörtelenül őszinte afrikai bevándorló, akinek nem sok keresnivalója van sem ebben a közegben, sem abban az ápolói állásban, ami véletlenül zúdul rá. De Philippe-nek pont arra a könyörtelenségre, arra a nem megkülönböztetett hozzáállásra van szüksége, amit Drisstől kaphat, ezért felveszi a fickót, akinek végre lesz saját fürdőszobája, és nem utolsósorban csaphatja a szelet Phillipe bombázó asszisztensnőjének. Az ellentétekből, kezdeti botladozásokból hamarosan barátság, kötődés lesz, satöbbi-satöbbi...

Könnyen kiismerhető és kijárható film az Intouchables, s talán nem is baj, hogy nem hoz sem váratlan fordulatot, sem kelletlen drámát, hisz mélységei nem a cselekményében rejtőznek: két főszereplőjéből csak úgy árad a kémia és a természetesség; magától értetődően veszik a máskülönben politikailag inkorrekt akadályokat - a pozíció, a rassz, de mindenekelőtt a betegség kapja az ívet -, hisz kapcsolatuk olyan bensőséges, hogy nekik szabad. Kicsit ugyan féltem, hogy a tulajdonképpen ív nélkül rendelkező film hová fut ki, de végül megtalálta a maga petit révét, én pedig azon kaptam magam, hogy a könnyeim most először nem a röhögéstől potyognak.

Címkék

kritika comedy drama eurocinema 8csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr794541248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Daemiaen 2011.12.31. 12:16:05

Bizony nem zseniális, ugyebár. :)

Ismeretlen_1068 2011.12.31. 12:32:07

De nem is közepes, monsieur Boon. ;)

Daemiaen 2011.12.31. 19:39:35

Nem is. 6/10. :)

Ismeretlen_87626 2012.02.12. 01:13:50

Én nem tudom, lehet, hogy most pont nagyon kellett egy ilyen a lelkemnek, de nálam évfilmje.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu 2012.02.12. 14:10:14

4: őő, dettó. minden ízében zseniális.

Andrews 2012.12.25. 10:54:18

Ma az M1-en este lesz! Szerintem illik Karácsonyra!

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása