Már megint szarban van. Már megint Ethan Hunt a hunyó. Ezúttal csak egy Bruce Springsteen-pólóra tellett (az egyik jelenetben), de legközelebb húzhatna már egy "ide sározzatok" feliratút, ugyanis a kifogyhatatlan számú külső-belső ellenségek sportot űznek abból, hogy őt tegyék meg bűnbaknak. Ezúttal a sárdobálás odáig fajul, hogy az amerikai kormány beindítja a Fantom protkollt, azaz teljesen felszámolja az IMF-et, melynek éppenséggel Ethan Hunt a legkitűnőbb ügynöke. Szerintetek szó nélkül hagyja ezt?

Felesleges lenne süketelni: Tom Cruise-t elég sokan leírták. A hírhedt kanapé-akrobatikájának, kirakatba tett szerelmi életének és szcientológus marhaságainak köszönhetően irigyeinek és a kiéhezett sajtónak már-már sikerült is két vállra fektetni őt, és ez a legújabb munkáinak bevételein is meglátszott - a támadók viszont egy dologról elfeledkeztek: Tom Cruise több mint egy színész, több mint egy utált vagy istenített szépfiú, ő egy intézmény. Mi több, egy természeti képződmény, egy "force of nature", ahogy az angol mondaná; filmjeit totális átéléssel gyártja, mindig mindenhol ott van, nem ritkán ő a producer, ő a kaszkadőr, és még kávét is hoz a rendezőnek, és előtte megkérdi, hány cukorral kéri. Mindeközben egy pillanatra sem hervad le arcáról a húszmillió dolláros mosolya. Így ha valaki képes lesz ilyen támadások közepette talpra állni, az Tom Cruise.

Drukkolok. A Mission: Impossible franchise negyedik tagja ugyanis maximálisan megérdemli a sikert. A fent meghirdetett "nem-süketelés" jegyében meg is mondom rögtön a frankót: a M:I4 az év legjobb popcornfilmje. Igen, jobb az összes szuperhősködő tevékenységnél, jobb JJ Abrams (kor)szellemidézésénél, de még Tintin friszkó-feszkójánál is, tudniillik egy olyan franchise egyik legsikerültebb tagját köszönthetjük benne, amely mindig is a nagyvászonra kívánkozott, hála világjáró kalandjainak, a fényűzésnek és a lányoknak, elrugaszkodott akciójeleneteinek és csalafinta narratívájának.

Ez utóbbiban a M:I4 ugyan kissé gyengélkedik (ezúttal kb. mindenki az, aminek látszik), ám minden egyéb a helyén van, és ez az első epizód, amelyben végre kellő arányban van a "küldetés" a "lehetetlen"-nel, az írók ugyanis nem voltak restek bevetni a lehető legelszálltabb kütyüket, melyek Simon Pegg humoros tálalásának és konstans bekrepálásuknak köszönhetően magától értetődő kellékeivé válnak az elképesztő tempóban pörgő eseményeknek és azoknak az akciójeleneteknek, melyeket látva az ember visszasírja a Craig előtti Bond-filmeket.

Az animációs filmek árnyékából (de mekkora árnyékából!) kilépett Brad Bird pedig fantasztikus karmestere eme kirobbanó nagyzenekarnak, hisz a film minden jelenetéből árad a hozzáértés és a tehetség: a film már első percében beszippant, és szédítő, de a gyomrot kímélő utazásra visz, olyanra, amiért tényleg érdemes moziba járni. Ez a könnyed tánc csak a végén vét egy-két ballépést, de ennyi igazán elnézhető Ethan Huntnak és persze Tom Cruise-nak is, ha már ennyit sározták.

kövess minket facebookon és twitteren!