- SPOILERMENTES -
Vonatbaleset egy kisvárosban. Az egyik összetört szerelvényből valami elszabadul, valami természetfeletti, valami gonosz, valami... de hát ti is láttátok az előzeteseket. JJ Abrams harmadik egész estés filmje sok kérdést felvet, elsősorban azt, hogy többet nyújt-e a Super 8 egy 50 millió dollárból készült nosztalgiaturnénál?
- SPOILERMENTES -
Vonatbaleset egy kisvárosban. Az egyik összetört szerelvényből valami elszabadul, valami természetfeletti, valami gonosz, valami... de hát ti is láttátok az előzeteseket. JJ Abrams harmadik egész estés filmje sok kérdést felvet, elsősorban azt, hogy többet nyújt-e a Super 8 egy 50 millió dollárból készült nosztalgiaturnénál?
Hogyne! De a motorja mégis csak egy időgép. A hetvenes évek szülöttjeként (nesztek, újabb hasznos trivia magamról) természetesen tucatnyi olyan, a 80-as években készült produkciót tudnék felsorolni, melyet a film serényen megidéz - úgyhogy gyorsan teljesítem is a kötelező köröket: Spielberg neve és a film elején feltűnő, néhányunkat tapsikolásra késztető Amblin logó nem csupán marketingtrükk, nem is egyszerű tisztelgés, hanem már-már életfilozófia, amely kb. úgy összegezhető, hogy gyerekeknek álcázott felnőttek csodálkoznak rá a nagy ismeretlenre és erről mesélnek mindenkinek, aki hajlandó meghallgatni őket. Így aztán ismét életre kelnek a Close Encounters felfedezői, az E.T. intergalaktikus játazótársai vagy a Poltergeist gyermeki csatározásai. De ugyanígy exhumálódik a Goonies és a Gremlins atmoszférája, meg minden olyan Stephen King-írás, melyben kiskorúak szembesülnek az idő előtti felnőtté válással. Abrams odáig merészkedik a nosztalgiázásban, hogy nem csupán filmeket idéz meg, hanem saját (és pályatársainak) gyerekkorát, azokat a amatőr kamerával üldözött álmokat, melyek a belőlük szőtt filmek és filmes karriereknek köszönhetően azóta a kollektív tudat részévé váltak.
De a film nem csupán visszatekintő panoptikum, hanem ízig-vérig modern blockbuster. A jól felvezetett reklámstratégiától kezdve a könnyednek tűnő, mégis szélsebes cselekmény, a tökéletesen tálalt McGuffin (ami nem az, amire gondolnál) és kötelező nagyjelenetek (mert a trailerben is látott vonatbaleset természetesen minden eddigi filmes vonatbalesetre rálicitál) a XXI. század gyermekeit szolgálják ki, szerencsére nem hivalkodóan, nem kötelező jelleggel, hanem egy nagyobb egész szívdobogtatóan izgalmas részeként.
A fent vázolt ambíciói ellenére a film szívét egy családi dráma jelenti, lüktetését pedig az első szerelem bódítóan ártatlan érzése szolgáltatja: itt-ott mindkettő kissé mesterkéltnek tűnhet, ám ha fel is merül benned az a hangulatgyilkos gondolat, hogy "egy gyerek nem mond és nem gondol ilyet", akkor ezt az elképesztően hiteles gyerekszínészek egy pillanat alatt feledtetik. És ennyi tehetséget már rég sikerült egyetlen filmbe sűríteni: a kiskorú alakításoknál gyakorta megtapasztalható színészvezetésnek, színpadi szélsőségeknek nyoma sincs, mindenki él és együtt él, pedig a super 8-as kamerával ametőr zombi(!)filmet forgató csapat tagjai egytől-egyig típusfigurák. Talán ezért is olyan könnyű velük azonosulni.
Együtt nevetni, együtt bandázni, együtt izgulni és bizony együtt félni velük, mert amikor a baleset során elszabadult ismeretlen erő elkezdi furcsa garázdálkodását a filmnek helyt adó közép-keleti városkában, a gyerekek - szerepükből nem kilépve - először csak elszenvedői az eseményeknek, s csak önhibájukból kívül lesznek alakítói is.És mindezt rengeteg összecsíkozott alsónaci kíséri.
Az események talán olyan irányba tartanak, ami egy felnőttnek zavart okozhat, hisz a történések egyszerre piszkosul félelmetesek és gyermekien merészek, de ez a film egy (manapság már) ritkának számító állatfaj: egy érző-lélegző rémfilm, ami gyerekeknek szól. Meg gyereklelkű felnőtteknek.