Tegnap kora este közhírré tétették, hogy május végén jogutód nélkül megszűnik a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely a legutóbbi jelentések szerint már 10 milliárdos adósságot halmozott fel (taps), és a "filmügyeket" Andy Vajna kormánybiztos veszi át, aki mifelénk hollywoodi szuperproducer hírében áll, de azért nem árt belegondolni abba, hogy az ő nevéhez fűződő Carolco, Cinergi és C2 produceri irodák közül melyik számít sikertörténetnek.
De engem nem ez aggaszt, még csak nem is az, hogy az irányítás egyetlen ember kezébe fut össze, mint húszon-egynéhány éve, sőt még amiatt sem hullatok könnycseppeket, hogy egyesek most vizsgálatok és feljelentések elé néznek, csupán filmforgalmazóként fő a fejem amiatt, hogy ez a hónapok óta tartó huzavona másról sem szól, mint arról, hogy kit marasztalnak majd el és hogy hány magyar film foroghat a jövőben. Szó sincs arról, hogy mi lesz a magyar artmozik és artfilm-forgalmazás sorsa. Mi legyen, menjek és akadjak ki a magyarhangyáknál?