Banksy mindenkit lóvá tett. Pofátlanul szellemes és szemérmetlenül profán utcai alkotásaival, melyek egyszerre szenzációhajhászok és polgárpukkasztók, már nem egyszer koppintott a közös öntudat (önérzetesség?) orrára - míg aztán a fagyi egyszer csak visszanyalt. A hatalomra és pénzre épülő társadalmat kritizáló művész munkáit ugyanez a világ magához ölelte - üzenetének társadalomformáló ereje (hatalma), puszta létének pedig monetáris értéke lett. Hisztis kirohanások, hangos elvonulás és más művészi alűrök helyett Banksy inkább forgatott egy nagyon ügyes "dokumentumfilmet" a művészet kiárusításáról.

Banksy mindenkit lóvá tett. Pofátlanul szellemes és szemérmetlenül profán utcai alkotásaival, melyek egyszerre szenzációhajhászok és polgárpukkasztók, már nem egyszer koppintott a közös öntudat (önérzetesség?) orrára - míg aztán a fagyi egyszer csak visszanyalt. A hatalomra és pénzre épülő társadalmat kritizáló művész munkáit ugyanez a világ magához ölelte - üzenetének társadalomformáló ereje (hatalma), puszta létének pedig monetáris értéke lett. Hisztis kirohanások, hangos elvonulás és más művészi alűrök helyett Banksy inkább forgatott egy nagyon ügyes "dokumentumfilmet" a művészet kiárusításáról.

Bemutatója óta ugyan az Exit Through The Gift Shop dokumentum kategóriában szerez babérokat (most már egy Oscar-jelölést is magáénak tudhat), s narratívájában a klasszikus dokumentumfilmek módszereit követi (bejátszások, amatpr felvételek és beszélő fejek kollázsából áll, melyet narráció egyesít - ez utóbbit Rhys Ifansnak köszönhetjük), ám eme film esetében nem könnyű elválasztani egymástól a tényt és a fikciót. Persze, az is egy megoldás, hogy elejétől végéig tényként kezeled és egyszerűen beszopod az egészet - úgy is több igazság van benne, mint bizonyos tényfeltáró szériák tömkelegében.

Adva van egy Los Angelesben élő kamerabuzi gall, Thierry Guetta, aki mindent felvesz, ami elé kerül, s mikor egy kuzinja révén feltárul előtte a street art földalatti világába, elhatározza, hogy onnantól kezdve rögzíti eme mozgalom minden momentumát. Előbb vagy utóbb el kell jutnia az utcai művészet legnagyobb egyéniségéig, Banksyig, aki aztán azt tanácsolja, hogy az évek során összeszedett, több ezer órányi anyagból vágjon össze egy átfogó dokumentumfilmet a street artról. Mikor a francia csődöt mond, Banksy kézbe veszi az irányítást és a hiperaktív Guettának azt tanácsolja, hogy tapasztalatait felhasználva próbálja ki magát az időközben a modern gyűjtők által is felkapott street artban. A fickóból pedig egyik napról a másikra szenzáció lesz (Mr. BrainWash, azaz MBW néven), miközben azokat a motívumokat mossa össze rengeteg bedolgozó segítségével, melyeket másoktól lesett el.

És ez az a pont, melytől kezdve fejtegetésem elkerülhetetlenül spoileressé válik, szóval csak óvatosan (de azért olvass csak tovább :).

Thierry Guetta látványos berobbanása nem kevés iróniával tükrözi a street art kommercializálódását, amely tulajdonképpen az egész mozgalom halálát jelentheti. Sokan kiárusítják magukat, miközben másokat szerzői jogok megsértésének vagy szimpla vandalizmus vádjával üldözik. Ráadásul Banksy volt az egyik olyan pionír, akiben meglátták az üzleti lehetőséget - művei a mai napig súlyos pénzekért cserélnek gazdát és rengetegen próbálják kopírozni. És sokat elmond a publikum trendközpontúságáról és az egyéniség szerepének háttérbe szorulásáról, hogy Thierry Guetta úgy futott be egy pillanat alatt, hogy egy a tűz közelében mozgott és addig szívta magába mások tudását, míg azt nem hitte, hogy az a saját elméjének terméke. Azt is mondhatnám, hogy a street art sablonná, stencillé vált.

A helyzet azonban valószínűleg sokkal bonyolultabb ennél. Maga Banksy is egy enigma - kevesen tudják, hogy ki is rejtőzik valójában eme pszeudonim mögött; talán nem is egyetlen személy, hanem egy egész "intézmény", amely rendre otthagyja kézlenyomatát a világ politikailag és társadalmilag legforróbb pontjain ("szemetelni tilos" felirat a New Orleans-i katasztrófa romjain; a menekülést szimbolizáló motívumok az izraeli-palesztin autonómiát elválasztó falon, Guantánamo-foglyokra emlékeztető bábú elhelyezése Disneylandben, stb.). Így nem nehéz arra gondolni, hogy Thierry Guetta is csak egy csinálmány, amely ezúttal az alapjaiban rezgő underground világot kívánja kérdőre vonni - szellemesen és könnyed hangnemben, de mélyre ható módon, ahogy az Banksy-tól megszokott.

Egyesek szerint Thierry Guetta nem más, mint maga Banksy, ami talán egy kicsit merész idea, mindenesetre Banksy szócsöveként funkcionál, az nem vitás - és micsoda munka rejtőzik benne! A film végén látható kiállítás tényleg megvalósult és hisztérikus sikert aratott; a francia tényleg ott díszelgett az LA Weekly címlapján, műveit tényleg elkapkodták és tényleg Mr. BrainWash tervezte Madonna Celebration albumának borítóját, bárki is legyen ő, ugye.

Banksy gyaníthatóan megalkotott egy figurát - megágyazott előéletével, megalapozott érzéseivel és vágyaival együtt, hogy aztán rajta keresztül vegye nagyító alá a művészvilágot. Ez már önmagában is óriási teljesítmény, de hogy ezt a figurát egy olyan dokumentum(?)film tárgyaként tegye meg (azzal a felütéssel, hogy "ez a film Thierry-ről szól, mert ő sokkal érdekesebb figura, mint én"), amely nem csupán intim és érdekfeszítő betekintést nyújt a street art világába, hogy aztán szembesítse azt az egyre elkerülhetetlenebbnek tűnő végzetével, de még a popkultúrát nagykanállal fogyasztó, trenadalakító szerepben tetszelgő szférának is kiosszon egy kiadós tockost, nos, ez monumentális munka. Engem megvett kilóra.

kövess minket facebookon!