Újabb germán csatlakozhat az új világba exportált, jobb létet kereső, európai rendezők táborához. Florian Henckel von Donnersmarck jövője is pont olyannak tűnik, mint közelmúlt béli társaié, eleget téve az unalmassá váló klisének, az anyagi bukás következtében gyors hazaútra ítélt rendezőről. A különbség csak annyi, hogy az elmarasztalás ezúttal jogtalan, az anyagi bukás viszont érthető.

Újabb germán csatlakozhat az új világba exportált, jobb létet kereső, európai rendezők táborához. Florian Henckel von Donnersmarck jövője is pont olyannak tűnik, mint közelmúlt béli társaié, eleget téve az unalmassá váló klisének, az anyagi bukás következtében gyors hazaútra ítélt rendezőről. A különbség csak annyi, hogy az elmarasztalás ezúttal jogtalan, az anyagi bukás viszont érthető.

Donnersmarck The Tourist-ja talán az év legellentmondásosabb alkotása. Egyrészt egy semmilyen létjogosultsággal nem bíró, szörnyen kiszámítható és mesterkélt francia film remake-je, amely még Hollywood figyelmével együtt is méltán került az elfelejtett rossz filmek dicstelen kompániájába, másrészt egy bájos kalandfilm a kisember léptékével mérve, melyben véletlenül a világ két legprofibb színésze kergeti egymást.  Donnersmarck pedig leejti az állakat diszkréciójával, amivel a nagyszabású akciókat épp úgy mellőzi, mint a heves ágyjeleneteket, vagyis pont azzal, hogy nem kreál magából állakat leejteni próbáló nagy ívű akcióthrillert.

A főszereplők pedig legalább annyira visszafogottak, mint a narratív stílus. Depp megvillantja színészi nagyságát jellegzetes manírjai leküzdésében és szürkévé válásában, mely mögül csak néha egy-egy mozdulatsor erejéig enged utat exhibicionista sármjának, a forgatókönyv pedig ügyesen asszisztál egyszerű matektanárrá válásában. Jolie ugyancsak cipeli a film neki kiosztott részeit. Légies, érzékeny, de határozott és egyaránt képes megjeleníteni karaktere dilemmáját és pofátlan önelégültségét.

Kettejükkel érdekes kontrasztot fest a környezet, amely már-már commedia dell’arte-t  megszégyenítő túlzással véleményez és érzékel, korunk minden típusát megjeleníti a maguk árnyaltságot nélkülöző komikumában, végletesen összezavarva ezzel a nézőt a koncepciót illetően, hisz a felhasznált stíluselemek tárháza tini-vígjátékokétól heist movie-k eszköztárán át New yorki neurotikusok kedvelt sablonjaiig terjed. A cél azonban pofonegyszerű: a két főhős leválasztása a környezetről. Depp Frank Tupelo-ja minden tekintetben a normálisból elhajló közeg áldozata és kiszolgaláltatottja, míg Jolie Elise Ward-ja használja a körülötte dúló diszkrét őrületet, az erő ami kettejüket összefogja a közös mókuskerék, melyet Frank belülről, Elise pedig kívülről forgat, hol ellentétes, hol megegyező irányba.

Érdekes film a The Tourist, mely, kuszasága ellenére, túl tud lépni a gyenge alapanyagon, viszont realitástól elrugaszkodott mikrokozmosza amellett, hogy merész, helyenként zavarba ejtő is. Értékelni nem könnyű, a látszatnál több rejlik benne, de ambíciói elütnek közönségétől, költségvetésétől de – hála istennek – eredetijétől is.