aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: mary és max [mary & max] (2009) Zalaba_Ferenc
2010. október 02. 08:34:01

Kategória: 29 komment

Ha azt hallom, gyurma animáció, első körben Cakó Ferenc és két sikersorozata, a Sebaj Tóbiás és a Zénó jutnak eszembe. Csekély ismeret ez egy világszerte ismert és elismert műfajról, melynek leghíresebb ausztrál képviselője a 2004-ben a legjobb rövidfilm kategóriában a Harvey Krumpet című rövidfilmért Oscar-díjjal jutalmazott Adam Elliot, aki 2009-ben bebizonyította, hogy az Arany-szobornál is van feljebb.

Ha azt hallom, gyurma animáció, első körben Cakó Ferenc és két sikersorozata, a Sebaj Tóbiás és a Zénó jutnak eszembe. Csekély ismeret ez egy világszerte ismert és elismert műfajról, melynek leghíresebb ausztrál képviselője a 2004-ben a legjobb rövidfilm kategóriában a Harvey Krumpet című rövidfilmért Oscar-díjjal jutalmazott Adam Elliot, aki 2009-ben bebizonyította, hogy az Arany-szobornál is van feljebb.

Hat évvel az Oscar és tíz évvel azután, hogy Elliot befejezte az Unlce (1996), Cousin (1998) és Brother (1999) című rövidfilmekből álló trilógiáját, elkészült az első egész estés mozifilm, a Mary and Max. A részben önéletrajzi ihletésű családi trilógia és az annál jóval kiforrottabb és komplexebb Harvey Krumpet után egyenesen „kellett” már következnie valami nagyobbnak, valami többnek, valami még összetettebbnek, miután az első négy film(ecske) olyan mértékű fejlődést, eszköztár-gyarapodást és ötlettességet mutatott, amit már nem követhetett volna egy újabb 10-20-30 perces kalitkába zárt alkotás. Minden adott volt arra, hogy megszülessen a Mary and Max.

Az 1976-ban kezdődő és 18 évet felölelő történet egy, a film kezdetekor 8 éves ausztrál kislány, Mary Daisy Dinkle és egy  44 éves, túlsúlyos amerikai ateista zsidó, Max Jerry Horowitz levelezésének története, melyet egy narrátor segítségével követhetünk végig. Mary-t és Maxet az elidegenedés, a magány és az elkeseredettség köti össze az irreálisan nagynak tűnő korkülönbség és távolság ellenére, és ami igazán pikáns színezetet ad a történetnek, az az, ahogy ők ketten, két különböző életkorú és szociális hátterű ember ugyanazokat a problémákat látják és egymás számára láttatják.

Elliot minden eddigi rövidfilmjének főszereplője a társadalom vagy a családja által mellőzött vagy teljességgel kitaszított figura, mindegyikük mérhetetlenül magányos, és valamilyen betegségben szenved, Harvey Krumpet például Tourette-szindrómás, Max Horowitznak pedig Asperger-szindrómája van, melynek következtében többek közt képtelen az emberek érzéseit az arcukról leolvasni, illetve megfelelő emberi kapcsolatokat kialakítani. Az egyetlen nem kényszerű, – tehát nem orvosi – kapcsolata Ivy-hoz, a gyengénlátó szomszédnőjéhez fűzi, aki időnként levest főz Maxnek, problémás látása miatt néha különös levesbetétekkel.

Mary levelei eleinte komoly felfordulást okoznak Max amúgy is zavaros érzelmi világában, de idővel rájön arra, hogy a közben kislányból nagylánnyá cseperedő Mary az egyetlen barátja. A majdnem húsz évet felölelő levélváltás közben mindketten megélik az élet rossz és jó oldalát, gyarapodnak bölcseletekkel – bár Max kényszeres evése miatt inkább kilókkal – és szegényebbek lesznek illúziókkal. A folyamatos változásban egyetlen állandóság van csupán: a örömteli várakozással kinyitott levélszekrény.

Két dolgot szögezzünk le gyorsan. A Mary and Max – Elliot korábbi filmjeihez hasonlóan – nem depresszív, a lelkek sötét bugyrában turkáló alkotás, éppen ellenkezőleg, egy elképesztően humoros film, mind szövegében, mind pedig a képi megoldások terén. Néha az az érzése támad az embernek, miközben nézi, hogy szeretné mondatról mondatra kielemzni, megrágni, annyira kiváló a narráció, aztán pedig újra akarja nézni, kockáról kockára, hogy minden egyes képkockát a velejéig kiélvezhessen. (Ahogyan például Ivy szemöldököt fest magának, az egyszerűen zseniális!)

A másik fontos dolog, amit meg kell említeni, hogy a Mary and Max nem egy tucatfilm a barátságról. És nemcsak azért nem, mert a szereplők közel sem egykorúak, hanem azért sem, amilyen nézőpontból a szeretet és az összetartozás kérdését megközelíti. Ezt a két tényezőt előtérbe helyzeve elmondhatjuk, hogy bár a rendező számtalan ötletet felhasznált a korábbi munkáiból – ilyen a szereplők már említett betegsége, az érzelmi és társadalmi problémák és a történeteket vezető narráció -, a Mary and Max lényegesen kiforrottabb az elődeinél, a film bármely aspektusát tekintve.

A tartalmi hasonlóságok mellett a  film képi világa is követi a rendező korábbi alkotásait, a főként fekete-fehér-szürke tónusok mellett azonban a barna és annak árnyalati is megjelennek, sőt fontos szerepet is kapnak a filmben, illetve feltűnik a lángoló vörös szín is, ami a sötét, visszafogott színvilágban a boldogság jelképe, és egyben Adam Elliot tisztelgése Steven Spielberg Schindler listája című filmje előtt.

Az ausztrál komikus, Barry Humphries által narrált felnőttmesében Max Philip Seymour Hoffman, míg a már nem gyerekkorú Mary Toni Collette hangján szólal meg, de hallhatjuk a filmben Eric Banát is, aki Mary szomszédjának kölcsönzi hangját.

A tökéletes kohézió elérését gondosan megválasztott zenei betétek segítik, melyek közül talán a legjobban megválasztott a film végefőcím dala , Bert Kaempfert Swinging Safari-ja, ami a történet végének komolyságát már a kezdő taktusaival feloldja, így mielőtt még komoly tanulságokat kezdhetnék leszűrni, mosolyogva pattanunk fel a székből és hagyjuk, hogy átjárjon bennünket az a fantasztikus érzés, hogy barátkozni jó és hogy milyen boldogok lehetünk, hogy mi és a barátaink vagyunk egymásnak.

Mert ahogy Ethel Watts Mumford idézete a film végén emlékeztet rá minket: „Isten adta nekünk rokonainkat, de hála Neki, barátainkat magunk választhatjuk.”

Címkék

kritika comedy animation toni collette drama eric bana philip seymour hoffman adam elliot 10csillagos aussie movies

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr834537661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csurmee · http://twitter.com/csurmee 2010.02.14. 22:41:39

Te írtál már ide korábban is? :)

Ismeretlen_1068 2010.02.14. 22:46:16

nem, még nem. de soha rosszabb bemutatkozást! :) a filmről: első körben, mikor derceto révén megnézhettem, egy kedvesen morbid charlie kaufman"esque' filmet láttam, ám bizonyos képsorok és szövegek és hangulatképek újra meg újra előjöttek bennem, s második megtekintésre sokkal erőteljesebb volt az érzelmi hatás. egy film a magányról, az elszigeteltségről, a különcségekről és ezek szélsőséges, mégis reálisnak érezhető áthidalásáról. rengeteg humorral, pitonon innen, woody allenen túl, vaahol félúton jeunet és burton között. és mégis teljesen eredeti.

Gergő 2010.02.14. 23:08:47

Hát, ez elég uncsi. És hosszú. Pláne egy ilyen filmről. A Sebaj Tóbiásról is lehetne ennyit írni vajon?

Ismeretlen_1068 2010.02.14. 23:12:39

3: láttad tán?

Ismeretlen_84013 2010.02.14. 23:56:21

Remek kritika egy csodálatos filmről, ütős kis bemutatkozás. :) Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyi stop motion technológiával készült egészestés animációs filmet nézhetek 2009-ben, ezzel valahogy kiegyeznék idén is.

Ismeretlen_1068 2010.02.14. 23:57:31

ez, a CORALINE... mi volt még?

Ismeretlen_84013 2010.02.15. 00:02:32

Fantastic Mr. Fox, A Town Called Panic és $9.99.

Ismeretlen_1068 2010.02.15. 00:08:56

jól van, azt hiszem, le vagyok maradva.

Ismeretlen_84013 2010.02.15. 00:17:11

A rókás nagyon jó, a Lego-sat még nem láttam, a dolláros pedig felejthető.

Ismeretlen_20417 2010.02.15. 08:51:17

3. Én is csak annyit kérdeznék, láttad a filmet? 5. Brumi, köszönöm..)

Ismeretlen_138413 2010.02.15. 09:50:44

naaa bakker.Elkezdtem írni a dícsérő kommentem, hogy milyen jó a kritika, meg a film, erre kiléptem a progiból. :( szóval mégegyszer nem írom le:) A film végébe én csepegtettem volna picivel több napsütéses, jó érzéses dolgot...amitől jobban éreztem volna magam, de hát személyes problémám:) Nagy előnye az alkotónak, hogy nem teszi messzire a végleteket, azaz a való élet problémái nem fantáziadús és kicsit elszállt (tim burtonös) groteszk világba helyezi, hanem annál emészthetőbbe. Persze cserébe nm oly harsány és sokan nem tudják hova tenni. Emiatt persze a kereslet elég gyér, vagyis az anyagi siker nagysága. Nagyon jó kis alkotás, bár az Elliott tuti szenved valami depressziós témában:)

Ismeretlen_20417 2010.02.15. 10:08:44

11. Szerintem az, hogy **spoiler** Mary nem omlik össze, mikor rátalál Maxre, sőt ahogy körbenéz a szobában, van, hogy el is mosolyodik, a napsütéses vonal felé húz, mert azt sugallja, hogy az "együtt töltött évek" számítanak és nem az, hogy vége van. Ráadásul szerintem a Swinging Safari remek feloldása az esetleges búskomorságnak.**spolier off** Abban maximálisan egyetértek, hogy Elliottal valami biztosan nincs rendben, bár erről lehet, hogy ő sem tud. A nagy kérdés az, hogy a három rövidfilm, a kicsit hosszabb Harvey Krumpet és az ezeket megkoronázó Mary and Max után meg tud -e újulni?

Ismeretlen_1068 2010.02.15. 10:37:45

11: nálam pont azért nem tízpertíz, mert gyakorta felmerülő gyengeségeik miatt nem feltétlenül tudok szimpatizálni ezzel a kettőssel, habár ez leginkább az én hibám.

Ismeretlen_138413 2010.02.15. 11:07:49

12: igen, ha visszaemlékszem, akkor pont a vége volt az ami a legpozitívabb, az odáig tartó sztori azonban borongós. Úgyhogy igazad van:) De valami extra shine nagyon nagyon kellett volna nekem. 13: Igen, főleg a Max nagyon távoli mindenkinek, elég beteg a csóka, nem az a hétköznapi lelkiproblémás. Így valóban nem lehetett azonosulni vele. Ellenben ha a hétköznapi emberek problémáival küzdött volna (magány, társtalanság, unalom, munka...) akkor emészthetőbb és befogadhatóbb.

Ismeretlen_1068 2010.02.15. 11:10:31

...ugyanakkor közhelyesebb is talán.

Ismeretlen_138413 2010.02.15. 11:14:40

15. off kóz így meg kissé izolált. :) de határozottan egyéni.

Ismeretlen_20417 2010.02.15. 11:46:10

14. Hétköznapi problémákkal IS küzdött. Szegény Maxnek nehéz élete volt.

Ismeretlen_1068 2010.02.15. 12:15:09

friss infó/pletyka: a cirkósok megvették a hazai forgalmazási jogot. mondjuk, ez nem olyan rossz hír, mert állítólag a cirko szeretne nyitni más mozik és vidék felé is.

Ismeretlen_20417 2010.02.15. 12:41:31

Viszont a Cirkó filmjeiből alig jött valami ki idehaza dvd-n. Dánok ....

Ismeretlen_1068 2010.02.15. 12:56:20

jönnek majd azok a dánok... :)

Ismeretlen_93066 2010.02.16. 00:39:01

zseniális ez a film, nálam is 10/10. Ja, és a kritika is remek! :)

Ismeretlen_20417 2010.02.16. 08:51:53

21. Köszönöm.:)

Ismeretlen_1068 2010.10.02. 10:03:37

Sajnos megint beigazolódni látszik az, hogy a magyarokat milyen primitív beidegződések vezérlik, ha animációs filmekről van szó: magyarán a kutyát sem érdekli a film. :(

Ismeretlen_87377 2010.10.02. 10:27:07

Az a baj, hogy a legtöbb felnőtt a bugyuta előítéletek miatt dajkamesének tart mindenfajta animációs filmet, s így fel sem fogja miket hagy ki, a gyerekeket pedig nem viszik el a szülők, mert nekik meg túl komor ez a történet. Nekem nagyon tetszett.

Ismeretlen_1068 2010.10.02. 10:42:05

Persze, a felnőtt témájú rajzfilmek külhonban sem mozgatnak meg hegyeket, de míg a Pixar formabontó rajzfilmjei világszerte vonzzák a nézőket, addig nálunk a Shrek a köbön igénytelen disznólkodása több nézőt érdekel, mint három Pixar együttvéve...

Daemiaen 2010.10.03. 07:15:53

23. Ez fura, ugyanis a Toldiban (ahol az Odeon mellett még játsszák, naná, hogy nem kópiáról), a 17.30-as szombati előadáson félház volt a nagyteremben. És ez ott igen ritka.

Ismeretlen_1068 2010.10.03. 08:39:30

26: Lehet, hogy szervezett vetítés volt (amúgy tényleg fura), mindenesetre a holnapi számok megmutatják az igazságot - a premier előtti vetítések és a csütörtöki adatok szánalmasak voltak.

Daemiaen 2010.10.03. 09:24:22

Feltéve, hogy TheHun nem felejti el megemlíteni, ugyanis a kis filmekről szinte mindig elfelejt "megemlékezni". :)

Ismeretlen_1068 2010.10.03. 18:48:40

Majd én megemlékezem róla, ha ő elfelejtené. :)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók