Van Diemen-föld
(Van Diemen's Land, Ausztrália, 2009, Jonathan auf der Heide)
Van Diemen földjén (így hívták Tasmániát 1855-ig) csak egy szabály van: soha ne bízz meg senkiben. Nyolc fegyenc megszökik a munkatáborból, ezt a fontos információt viszont kevesen tudják közülük. Jonathan auf der Heide remek atmoszférateremtő képessége már a nyitójelentben megmutatkozik, a melankolikus zenei aláfestés hallatán rögtön egy nagyszerű szerzőpáros neve ugrik be (Nick Cave és Warren Ellis, természetesen Az ajánlat kapcsán). Az örömünnep egészen addig tart, amíg ki nem derül, hogy miről is lesz itt szó a továbbiakban. Az esőben, hóban, fagyban hosszú napok óta étlen-szomjan menekülő fegyencek nehéz választás elé kerülnek: éhen halnak vagy megteszik azt, ami az életbenmaradáshoz elengedhetetlen. Innentől kezdve folyamatosan csökken a túrázók létszáma, a végén persze csak egy maradhat. A Van Diemen-föld hétköznapi karakterekkel a középpontban érdekes tanulmány lehetett volna az emberi természet árnyoldaláról, de így bűnözőkkel nem sok kérdést vet fel. Egyszerű és kiszámítható, az eddigi mezőnyben viszont még így is a jobbak közé sorolható.
(Van Diemen's Land, Ausztrália, 2009, Jonathan auf der Heide)
Van Diemen földjén (így hívták Tasmániát 1855-ig) csak egy szabály van: soha ne bízz meg senkiben. Nyolc fegyenc megszökik a munkatáborból, ezt a fontos információt viszont kevesen tudják közülük. Jonathan auf der Heide remek atmoszférateremtő képessége már a nyitójelentben megmutatkozik, a melankolikus zenei aláfestés hallatán rögtön egy nagyszerű szerzőpáros neve ugrik be (Nick Cave és Warren Ellis, természetesen Az ajánlat kapcsán). Az örömünnep egészen addig tart, amíg ki nem derül, hogy miről is lesz itt szó a továbbiakban. Az esőben, hóban, fagyban hosszú napok óta étlen-szomjan menekülő fegyencek nehéz választás elé kerülnek: éhen halnak vagy megteszik azt, ami az életbenmaradáshoz elengedhetetlen. Innentől kezdve folyamatosan csökken a túrázók létszáma, a végén persze csak egy maradhat. A Van Diemen-föld hétköznapi karakterekkel a középpontban érdekes tanulmány lehetett volna az emberi természet árnyoldaláról, de így bűnözőkkel nem sok kérdést vet fel. Egyszerű és kiszámítható, az eddigi mezőnyben viszont még így is a jobbak közé sorolható.
Vergődés
(Choi voi, Vietnám, 2009, Chuyên Bui Thac)
Duyen egy gyönyörű viatnami nő, aki épp most házasodott össze nála két évvel fiatalabb férjével. Párja lelkiismeretes taxisofőr, ahhoz viszont túlságosan félénk, hogy házastársi kötelezettségeinek eleget tegyen, kapcsolatuk kimerül a beszélgetésben és az egymás mellett alvásban. Duyent barátnője a házastársi kötelék ellenére bemutatja egy igazi férfinak, aki kizárólag a saját szabályai szerint él, ezzel jól felkavarva Duyen idilli mindennapjait. Közben férje is elindul az önfelfedezés rögös útján, az ő társa egy apjától menekülő tinédzser lány lesz. Tiszta, érzelmekkel teli csodaszép film, nincs az a férfi, aki ellen tudna állni egy Duyenhez hasonló angyali teremtésnek.