aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: an education (2009) Zalaba_Ferenc
2010. április 05. 22:00:40

Kategória: 10 komment

(SPOILERES!) Nick Hornby ezúttal a diáklányként egy nála majd’ kétszer idősebb szélhámossal szerelembe eső Lynn Barber visszaemlékezéseit dolgozta fel az Egy lányról forgatókönyvének megírásához, és ezáltal ismét egy olyan mozi köszön vissza a vászonról, amihez odabiggyeszthető a „megtörtént események alapján” cetli. De jelen esetben mindez mellékes. Az Egy lányról ugyanis olyan történet, amihez hasonlót memoárok nélkül is sokan el tudtak volna mesélni a szerzőnek, feltéve, hogy valaha voltak gimnazista lányok, akik idősebb férifakban vélték meglátni a jövőjük kulcsát. Márpedig - és nem túlzok - tízből úgy hatan biztosan ilyenek vagyunk. Így aztán bátran állíthatjuk, szinte minden középiskolás lánynak van saját története párnába sírt éjszakákról a tiltott - olykor mégis kélyes jóérzéssel megkóstolt - gyümölcsről.

(SPOILERES!) Nick Hornby ezúttal a diáklányként egy nála majd’ kétszer idősebb szélhámossal szerelembe eső Lynn Barber visszaemlékezéseit dolgozta fel az Egy lányról forgatókönyvének megírásához, és ezáltal ismét egy olyan mozi köszön vissza a vászonról, amihez odabiggyeszthető a „megtörtént események alapján” cetli. De jelen esetben mindez mellékes. Az Egy lányról ugyanis olyan történet, amihez hasonlót memoárok nélkül is sokan el tudtak volna mesélni a szerzőnek, feltéve, hogy valaha voltak gimnazista lányok, akik idősebb férifakban vélték meglátni a jövőjük kulcsát. Márpedig - és nem túlzok - tízből úgy hatan biztosan ilyenek vagyunk. Így aztán bátran állíthatjuk, szinte minden középiskolás lánynak van saját története párnába sírt éjszakákról a tiltott - olykor mégis kélyes jóérzéssel megkóstolt - gyümölcsről.

Jenny Mellor története egy picit mégis más. Ugyanis Jenny Mellor szülei vele együtt szerettek bele az életükbe pezsgést hozó csábítóba, s így képtelenek voltak önnön naivságukon átlátva észrevenni, hogy a kislánykájuk a vesztébe rohan.

Könnyűszerrel dőltek be David (Peter Sarsgaard) meséinek, melyek hatására Jenny az amorózóval és barátaival végre eljuthatott Oxfordba és Párizsba, elkölthetett egy vacsorát egy a magafajtának egyébként elérhetetlen étteremben és lecserélhette az unalmas iskolai uniformist nagyvilági hölgyek kosztümjeire. Természetes volt, hogy a harmincas David mindezt nem merő önzetlenségből kínálja a kamaszlánynak, bár Jennynek sem volt ellenére az, hogy hálás legyen a kényeztetésért. Nyilvánvaló, hogy a vöröstéglás leányiskola, a konzervatív tanári kar, a véget nem érő latin lecke és a langaléta kamasz udvarló végtelenül unalmasnak és szánalmasnak tűnik, ha azokat valaki Chanel parfümtől övezve nézi a Szajna partjáról.

Csakhogy sokszor a parfüm bódító illata és a szerelem köde úgy elhomályosítják a valóságot, hogy mire valaki felocsúdik, már nem gyereklány többé, de messze nem is felnőtt még, a lélek senkiföldjén egyedül járni pedig tizenhét évesen pokoli nehéz. Jenny Mellornak így aztán magának kell ráébrednie az értékrendek helyességének mibenlétére és egy életre megtanulnia, hogy a felnőtté válás rögös útját kiskapukon keresztül lerövidíteni nemcsak hogy nem szabad, de nem is lehet.

Ismét egy coming-of-age mozi, ezúttal azonban - éppen a másmilyen szülői hozzáállás miatt - egy teljesen más látószöget kínál és mint ilyen, mellőzi a szájbarágós „tanulj, édes lányom” szöveget, csak egy válaszút elé állított - és elengedett kezű - lányt mutat be, nem beszélve a keserű tapasztalat árán megtanult nagy bölcsességről.

Ettől emelkedik ki zsánertársai közül az Egy lányról, bár kétségkívül különössé teszi a tér és az idő is, - a hatvanas évek eleje és London külvárosa -, továbbá Lone Scherfig (Olasz nyelv kezdőknek, Wilbur öngyilkos akar lenni), dán rendezőnő dogmafilmeken edződött látásmódja, valamint az alakításáért BAFTA-val díjazott Carey Mulligan, aki természetes bájával és egy pazar kontyremekkel végérvényesen a 21. század Audrey Hepburnjévé lépett elő. (Pedig még el sem játszotta a 2012-re tervezett My Fair Lady remake főszerepét, melyet a forgatókönyvíró, az eme filmben is felbukkanó Emma Thompson neki szánt.)

Ezt a másfél órás tanmesét megmutatnám minden mai tizenhét évesnek. Valószínűleg kisebb részük értene velem egyet abban, hogy noha Jenny fél évszázaddal korábban koptatta az iskolapadot, minden, ami vele történt, teljességgel hiteles, még manapság, az msn-szerelemek korában is. Mert az igazságot kinek-kinek saját magának kell megtapasztalnia, majd pedig kicsit idősebb fejjel bölcs tanácsokat osztva azt mormogni az ifjúságnak, hogy ne siettessék a felnőtté válást, hadd jöjjön akkor, amikor jönnie kell és hadd legyen az a pillanat minél később.

Nagyszerű filmélmény a mozinézőknek, megszívlelendő útravaló a mai kor Jennyjeinek.

Címkék

kritika rainbow drama carey mulligan eurocinema 9csillagos brit flick

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr944537873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_129996 2010.04.05. 22:30:01

remek film, a tavalyi év egyik legjobbja. hornby pedig örök kedvenc.

Real013GSF 2010.04.05. 23:44:37

Egyetértek az előttem szólóval, de nálam Mulligan lett ezzel a filmmel örök kedvenc:)

Ismeretlen_1068 2010.04.06. 09:09:19

A lányokat erre ültetném be, a fiúkat pedig a (500) DAYS OF DUMMER-re, hisz míg ebben egy lány naiv orrára koppint egy jókorát az élet, addig abban egy fiú járja végig ugyanezt a kanosszát - azzal a különbséggel, hogy ott a másik oldal nem veri át, ott egyes-egyedül ő a hibás a saját összetört szívéért (ezért is jobb film az :), nem mintha Jenny-nek ne lett volna sejtése arról, hogy mibe keveredik (a film nem is igyekezett szimpatikus figurát varázsolni Davidből (emiatt megint csak erősebb munka a 500 :), de ettől még majd minden kamaszlány besétált volna ebbe a csapdába függetlenül attól, hogy mennyire okos, kedves, érettebb a koránál, stb-stb. Tudjátok, mit? Mindkét film kötelező - nemre való tekintet nélkül.

frmn 2010.04.06. 09:43:38

3: Azért a (500) Days of Summerben hülyített a lány is rendesen :) Pontosabban lehet, hogy nem verte át emberünket (szerinte) de nem is tett úgy, mint aki nem akarja átverni...

Ismeretlen_1068 2010.04.06. 10:35:21

4: Hisz csak 23x mondta el, hogy ez nála nem komoly, ő nem hisz a szerelemben és így tovább. De persze, a szerelem nem csak vak, hanem süket is. :)

Ismeretlen_20417 2010.04.06. 10:48:20

Mostanában el vagyunk kényeztetve coming-of-age mozikkal, itt van ugyebár az Egy lányról, aztán a (500) Days - ha nagyon tágan értelmezem a felnőtté válás címkét -, a Hajrá, Bliss! (Whip it!)és egy negyedik, amit még csak trailer-szinten láttam, a Fish Tank. Eddig egyértelműen az Egy lányról vezet,meglátjuk, tud -e jobb lenni a Fish Tank.

Ismeretlen_1068 2010.04.06. 10:50:08

Ugyan, a WHIP IT az nem igazán szól semmiről, csak egy függetlennek álcázott szórakoztató és sekélyes maszlag.

Ismeretlen_20417 2010.04.06. 10:55:08

Attól még a kategóriába vaskosan belefér. Most nem a tetszési index volt a szempont, hanem a zsáner.:) Egyébként, szórakoztató, így van. Fele annyi görkoris jelenettel méginkább az lett volna. Nekem speciel tetszett, kaphat mondjuk 6 csillagot. 7-et, ha jó kedvem van .. :)

Ismeretlen_129996 2010.04.06. 13:02:41

a 2007-es rocket science-t látta valaki? csak ha már szóba jöttek az utóbbi évek coming-of-age filmjei (bár az kissé máshogy közelíti meg a témát).

Ismeretlen_20417 2010.04.06. 13:46:57

Én csak akartam. De eddig kimaradt. Érdemes?

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók