Aki nem egy Toldi Miklós, az alaposan készüljön fel erre a farkaskalandra. Mert jobb félni, mint megijedni: a telihold fénye olyasmit világít meg, aminek a takarás előnyére vált.

Aki nem egy Toldi Miklós, az alaposan készüljön fel erre a farkaskalandra. Mert jobb félni, mint megijedni: a telihold fénye olyasmit világít meg, aminek a takarás előnyére vált.

Poros darabot vett elő a Universal örökségéből. Ám úgy fest, az alkotók szándékai között nem szerepelt sem a tisztelgés, sem a megújítás. Nem baj, sok út létezik. A merő komolyság azonban, melyet egy másik klasszikus, A MÚMIA újabb verziója sikeresen elkerült bő tíz esztendővel ezelőtt, a XXI. században - valljuk meg - nem áll jól egy efféle szörnyetegnek. Az igen magas szintre hágó gyilkolási ösztönön kívül kevés kerül felszínre, de még csak a szándék sem érzékelhető.

Holott bőszen vetül fel a kérdés nem is egyszer: hol ér véget az ember és hol kezdődik a vadállat? Ilyen irányú fejtegetésekbe azonban véletlenül sem bocsátkozik a film; ezt tulajdonképpen kár is felróni, hiszen egyáltalán nem akar túlnőni egy szimpla horrorfilmen. Egy olyan horrorfilmen, amit pusztán külsőségei választanak el a Film+ csatorna péntek esti szörnymozijaitól. Meg persze a szereposztás. Az utolsó mellékszereplőig illik is minden arc a viktoriánus London közegébe, de hogyan is tudnának érvényesülni a címbeli sztár mellett? Benicio Del Toro egy árnyék, aki akkor érdekes, ha jó sok szőr fedi, Anthony Hopkins meg hiába remek, mint mindig, ha végül ő sem úszhatja meg méltóságteljesen. Emily Blunté a hálátlan, kötelező női szerep; érdekes, a vérfarkasok olyan úriemberek, hogy a hölgyeket abszolúte megkímélik. De talán maradjanak is meg Hasfelmetsző Jacknek a szétszabdalt keblek, szőrtől fedetten pedig valószínűleg nem is sokan látnánk szívesen bájos arcokat. Amúgy a maszkmester, Rick Baker munkája szokás szerint elismerésre méltó, nagy kár, hogy egyéb mozzanatokat a számítógépre hagytak: a CGI alig jobb a direktor úr egy korábbija, a JUMANJI állatseregleténél, és ez 2010-ben nem épp erény.

Lesz azért, aki mindettől függetlenül megtalálja a számításait: nem véletlenül sújtott le a korhatárbizottság 18-as billogjával, mert itt minden belső szerv napvilágot lát a húszpercenként esedékes, ötperces tombolások közepette. A többi teljes sötétség, olcsó ijesztgetések egyre erősödő zenei kísérettel, és még a 'ja, ez csak a macska' sem marad el. Pedig azt gondolná az ember, mivel ez mégis csak egy nagy múlttal rendelkező rém feltámadása, legalább cseppnyi méltósággal megáldják. Nem így lett. Hiába vártuk tiszta szívvel, hiába mondtunk imát minden éjjel, a fenevad elszabadult és egy csepp lélek sem szorult belé.

Fusson ki merre lát!