10 év, 50 film, 8 szerkesztő, 1 blog. Folytatódik az évtized legjobb filmjeinek rangsorolása. (Kapcsolódó anyag: #50-41, #40-31, #30-21, #20-11.)

10 év, 50 film, 8 szerkesztő, 1 blog. Folytatódik az évtized legjobb filmjeinek rangsorolása. (Kapcsolódó anyag: #50-41, #40-31, #30-21, #20-11.)

10. UNBREAKABLE (USA, 2000, M. Night Shyamalan)

Szuperhősfilm képregény nélkül. M. Night Shyamalan a Hatodik érzék sikerétől megrészegülve ijedtében elkészítette a képregényfilmek alfáját és ómegáját, vagyis Bruce Willisét és Samuel L. Jackson-ját. A hírek szerint készül a folytatás, ide vele! (BR)

Shyamalan képregény nélkül készítette el minden idők legjobb képregényfilmjét. A szuperhősmítosz deheroizálása és mindennapi környezetbe ültetése ellenére a részletekkel való ügyes játék révén a film formailag mégis a kockások előtt tiszteleg, és relevanciáját csak növeli, hogy mindezt a képregényadaptációk által uralt évtized kezdetén, méghozzá olyan szinten, hogy a számtalan követő egyike sem volt képes megközelíteni. (DA) (Kritika)

9. CIDADE DE DEUS (CITY OF GOD, Brazília/Franciaország, 2002, Fernando Meirelles/Kátia Lund)

Sallangmentes gettófilm egyenesen Brazíliából. Sodró tempója, nyerssége, elbeszélésmódja és az amatőr színészeinek hiteles játéka pillanatok alatt elkapja a nézőt. (DL)

Fernando Meirelles megtévesztő című mesterműve olyan erkölcsi nihilt mutat be, melyhez fogható ritkán jelent meg filmvásznon. És ami a legszörnyűbb: mindez dokumentumfilm is lehetne. A riói favellák világában játszódó, igazi gettógyerekeket szerepeltető mozi okos scriptje, fantasztikus fényképezése és veszettül pörgő tempója révén felváltva sokkol, tanít és szórakoztat, méghozzá úgy, hogy egyik célkitűzés sem megy a másik rovására. (DA)

A nyomor és a bűn frigye egyszerű utcagyerekekből faragja ki az alvilág újdonsült urait, hiszen „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”, mert az az emberi faj sajátja. Merielles csak bebizonyítja, hogy ehhez semmi köze sincs az életkorhoz. (Z)

8. INGLOURIOUS BASTERDS (USA/Németország, 2009, Quentin Tarantino)

Tarantino nálam ezzel a filmjével tért vissza. Jó a történet, a dialógok végre a régi QT-t idézik és a színészi alakításokra sem lehet panasz. Még szép, hogy ki kell emelni a filmtörténet egyik legzseniálisabb kígyóját a Hans Landát játsszó Christoph Waltzot. Az Oscar borítékolható. (DL)

Tarantino szerint élete fő műve, de vajon a nézők is így látják? A második megtekintés után egyre erősebb a gyanú, hogy QT bizony nem a levegő beszélt, a nácivadász zsidó csapat és a mozitulajdonos francia lány története egy jóval érettebb filmkészítő keze alól került ki, pofátlanul magabiztos alkotás. Így kell forgatókönyvet írni. Bondzsárnó! (BR)

QT filmjét legtöbben a klasszikus formába való visszatérésnek tartják, szerintem jóval több annál - forgatókönyvírói karrierjének kiemelkedő fordulópontja, és nem csak azért, mert kedvenc eszközét, a nyelvet, igazi főszereplővé emeli. Eredeti scriptjei eddig nélkülözték az igazi karaktereket - igen, mindenki emlékszik Jules Winnfieldre és Butchra, de Tarantino sohasem adott önálló gondolatokat szereplőinek, mind a saját szócsöve volt (hogyan is kezdődik az életmű? Fekete háttér, QT hangja megszólal: “Let me tell you...” és mondta, mondta, több filmen és színészen keresztül). A Basterds is tele van a megszokott tiszteletadásokkal és kikacsintásokkal (lásd mexican standoff), de a karakterek ezúttal élnek és lélegeznek, Hans Landával és a zseniális Christoph Waltzzal az élen. (DA) (Kritika)

7. MILLION DOLLAR BABY (USA, 2004, Clint Eastwood)

Bokszfilm és kőkemény dráma tökéletes közös gyermeke ez a bébi, Clint Eastwood színészi és rendezői pályájának csúcspontja. Vigyázat, csontig hatol! (BR)

Clint Eastwood sportról, elhivatottságról és az eutanáziáról. Morgan Freemannel megismétlik azt bravúrt, amit Nincs bocsánatban hoztak össsze. (DL)

A vidéki lány álmot hajszol, ezért vért izzad, meglágyítja az idős edző szívét, majd sikeres bokszoló lesz. Aztán egy pillanat alatt mindez összeomlik, és eltűnnek a szemünk elől. Nincs az az ember, aki ezt a történetet Eastwoodon kívül hibátlanul elmesélte volna. (Z)

6. EL LABERINTO DEL FAUNO (PAN'S LABYRINTH, Spanyolország/Mexikó/USA, 2006, Guillermo Del Toro)

A háború borzalmai egy gyermeki lélek tükrében. Ha valaki kételkedne a Hobbit sikerében, jusson eszébe, hogy a Faunót is Guillermo del Toro rendezte. (DL)

Del Toro filmje óda a gyermeki ártatlansághoz - egy könnyfakasztó emlékeztető arról, mit vesztettünk el oly régen. Két fantasztikus óra erejére mindenkiből újra álmodozó lesz, és miután teljesen lecsupaszította rólunk a világ összes mocskát, ebben a védtelen állapotban szembesít újra a társadalom minden szemetével. Végtelenül fájdalmas film: az a típus, mely után nem csak a könnyáztatta arcod miatt nem bírsz tükörbe nézni. (DA)

A világháború borzalmai és nevelőapja kegyetlensége elől egy kislány önnön gótikus meséjébe rohan, mely lehet bármily félelmetes, végül a jó győzedelmeskedik és elnyeri jutalmát. Del Toro mégis kíméletlen: a lövés dördül, a párhuzam leomlik, a néző összeroppan. (Z) (Kritika)

5. CHILDREN OF MEN (Anglia/Japán/USA, 2006, Alfonso Cuarón)

Ha egy filmben Michael Caine és Clive Oven Aphex Twinre lazul, az megadja az alaphangot egy olyan világhoz, melyben már jó ideje egy gyermek sem született. Cuarón disztópiájában ez mind megtörténik. A biztos kezű rendező (akinek még Harry Pottert is sikerült elvarázsolnia) néhány egészen bravúros jelenetet is összehozott. (DL)

Michael Caine Aphex Twinre nyomja. A csata közepén felsíró gyermek egyetlen hanggal tűzszünetre szólít fel. Két lélegzetelállító tracking shot, amiket azóta is csak hitetlenkedve lehet nézni. Csak néhány példa Cuarón filmjének örökre a retinánkba égett jeleneteire. Ha fél perccel hamarabb fejezik be, korszakos mestermű lehetne. Így csak az évtized egyik legjobbja. (DA)

Egy sokkolóan hatásos disztópiában egy 20 éve elfeledett hang, az újszülött keserves sírása töri meg a fegyverekből előrobbanó elemi gonoszságot. Cuarón ezzel a hosszan kitartott pillanattal nem az évtized, hanem a mozi történetének legszebb jelenetét alkotta meg. (Z) (Kritika)

4. NO COUNTRY FOR OLD MEN (USA, 2007, Joel & Ethan Coen)

A Pulitzer-díjas Cormac McCarthy regényéből a Coen-testvérek úgy készítettek sajátos látásmódú filmet, hogy gyakorlatilag teljesen hűek maradtak még a párbeszédekhez is. Mintha csak McCarthy nekik írta volna regényét. (DL)

A Coen testvérek filmje szerintem a közhiedelemmel ellentétben nem thriller. Road movie ez, pontosabban egy útikönyv ahhoz az örök utazáshoz, melyet egyikőnk sem kerülhet el. Kiválóan rendezett, visszafogott eszközökkel operáló mestermű, mely az elmúlt évek egyik legnépszerűbb tematikájának legfontosabb darabja. (DA)

Egy pszichopata sorozatgyilkos a halál angyalának szerepében tetszeleg, mígnem őt is utoléri a végzet. Fájdalmasan érdektelen, aszimmetrikus történet a motivációk és a lét értelmetlenségéről. Coenék megannyi szerzői film után egy adaptációval mennek a mennybe. (Z) (Kritika)

3. DONNIE DARKO (USA, 2001, Richard Kelly)

Jól átgondolt elsőfilm az időutazásól, a tinédzserek félelmeiről, egy korról napjaink egyik legnagyobb tehetségétől, Richar Kellytől. Ha mást már nem nagyon csinál, nálam már akkor is halhatatlan. (DL)

Kelly műfajokkal zsonglőrködő mindfuckját gyakran tartják a fiatal generáció filmjének, elsősorban a történet főszereplője és a környezet miatt, de a befogadáshoz szükséges idő és utánajárás mennyisége sem a dolgozó embernek kedvez. Donnie problémái azonban nem köthetők korhoz - legyen szó akár az élő-lélegző nyolcvanas évekbeli miliőről, akár arról, az élet melyik szakaszában találkozunk velük. Tyler Durden szavaival élve: az ő nagy válsága az élete, a film legnagyobb bravúrja pedig abban rejlik, hogy az egyetlen lehetséges megoldás láttán egyszerre ordítunk a fájdalomtól, és mosolygunk elégedetten. Ezért is olyan félelmetes Donnie utolsó nevetése. (DA)

Szinte kibogozhatatlanul komplex fejlődéstörténet időutazással, spiritualizmussal és egy hatalmas nyúllal, aki világvégét kiált. Richard Kelly filmjében ilyen és ehhez hasonló dolgok vezetik elő minden idők egyik legizgalmasabb felnőtté válását. (Z)

2. THE LORD OF THE RINGS TRILOGY (Új-Zéland/USA, 2001-2003, Peter Jackson)

Már több, mint nyolc éve, hogy beléptünk Középföldére. Ha rajtam múlna, soha nem hagytam volna ott. (DA)

A XX. század legnagyobb meséje 3 fejezetben, mintegy 12 órában elevenedik meg, hogy aztán minden rekordod megdöntsön, minden díjat bezsebeljen, és újraértelmezze a TRILÓGIA kifejezést. A megszámlálhatatlanul sok szereplővel, fajjal és cselekményszállal operáló történet minden kockája aranyat ér, a záróopuszban összeérő érzelmi vetület pedig végre legitimálja az addig csak lopva hullajtott könnycseppeket is. Peter Jackson egy zseni. (Z)

Egy film, két film, három film. Nem az a legdurvább, hogy minden idők egyik legismertebb könyvéből minden idők egyik leggrandiózusabb filmes vállalkozása lett (melynek a teljes költségvetése nem éri el az Avatarét), hanem az, hogy ez egy olyan fazon kezében futott össze, aki néhány éve még gyufával kiégett lyukakkal gyártott a celluloidra torkolattüzeket. És nem bukott bele. Sőt. (AE)

AZ ÉVTIZED LEGJOBB FILMJE: Katt ide!

(Kapcsolódó anyag: #50-41, #40-31, #30-21, #20-11.)