Kis paradicsom ez, a sugárzó pusztaság közepén. A bunker ellátása és életszínvonala elég jó, köszönhetően annak, hogy már az 1950-es években áttörést értünk el a robotikában. Már ekkor megindult az embereket szolgáló robotok gyártása. Viszont az idő vasfoga őket sem kímélte. Mind ócskavas már.
Apám az óvóhely megbecsült tagja, elismert tudós. Édesanyámat nem ismertem, sajnos életét vesztette a születésemkor, de apa sokat mesél róla.
Elég sok fiatal is él itt lent, bár nem jövök ki velük túl jól, az egyetlen kivétel talán, a menedék vezetőjének a lánya, Amata. Az az igazság, hogy rögtön beleszerettem mikor megláttam (lehettünk vagy 5 évesek).
- Ébredj! Ébredj! - szólt egy távoli hang.
- Amata! Mi történt? - kérdeztem és gyorsan felültem az ágyamon.
- El kell tűnnöd! Jönnek érted! - mondta.
- Micsoda? Mi ez az egész? - kérdeztem.
- Apád megszökött! Az őrök örjöngenek. Megölték apád aszisztensét, most pedig érted jönnek.
.....