Más esetben azonnal blogot ragadtam volna, de igazából a Vista szapulása legalább annyira fárasztó, mint amennyire közhelyes, végül az eset furcsasága késztetett arra, hogy megosszam veletek.

Tegnap este egyik pillanatról a másikra eltűnt a munkakönyvtáram tartalmának 95%-a. Ahol korábban egész szakmai életem lenyomatát őriztem, 21:39-kor csupán néhány és azok megfogyatkozott tartalma maradt. Először azt hittem, rosszul látok. Aztán arra gyanakodtam, hogy az alvó állapotba merült gépezet nem tért magához rendesen (az energiatakarékos képernyő-megjelenítés sem változott ragyogó normál módba), szóval eszközöltem egy újraindítást. A fájlok, könyvtárak ugyanúgy M.I.A. maradtak. Ekkor kezdtem kétségbeesni: eszembe jutott pl. az a húsz perces rövidfilm, amihez hallás után izzadtam ki timecode-os magyar feliratot - természetesen nem volt sehol, ugyanis az egész könyvtár eltűnt, ahol annak lennie kellett.

Mozgósítottam az informatikához némileg konyító cimborámat, aki azonnal bevette a kérdéskörbe egy másik haverját, akinek töténetesen IT-vel foglalkozó cége van. Először megnéztük, minden rendben van-e a hardverrel: a diagnosztika szerint 100%-osan jó a rendszer. Akkor még ez volt a jó hír. Utána felraktunk egy Undelete névre hallgató programot, ami pontosan azt teszi, amit a neve sugall. Hosszú, gyötrelmes várakozással teli órákat követően a program összeszkennelt vagy 40.000 törölt file-t, köztük a munkámmal! Random lehívtam egy-két fájlt, úgy tűnt, szépen és jól működnek. Némi örömködés következett, aztán rákerestem a fenti kisfilm feliratára - lévén még aznap este le kellett volna adnom: nem votl sehol. Vertem a fejemet a falba, de azért elindítottam a full helyreállítást.

Újabb csigalassúságú órák következtek, aztán a Windows Vista gondolt egyet, hogy kissé felkavarja a várakozás állóvizét, bedobott egy automatikus frissítést, amit ugyebár kérdezés nélkül telepít, s ha végzett, akkor nem adja a kezedbe a választás lehetőségt, hogy majd akkor induljon újra a masina, amikor te szeretnéd: a rebootot maximum 4 órával halaszthatod el. Mivel épp hajnali fél három volt, így inkább nem választottam a lehetőségek közül, gondolván a nyitva hagyott kérdésre csak nem ad magától választ. Milyen naiv voltam... Vártam azért még fél órát, s mikor megnyugodva konstatáltam, hogy a gép nem indul újra, elvonultam aludni.

Néhány óra múlva persze felvert az aggodalom, nem is alaptalanul: mikor ránéztem a gépre, láttam, hogy természetesen újra indult. Mondtam magamban, anyád, majd azt is mondtam, oda se neki, mivel az Undelete típus szerint válogatja szét a prgramokat, s a .doc-ok, .xls-ek és .txt-k már visszajöttek, a többit megpróbálom újra visszanyerni.

Igen ám, de ekkor jött a hidegzuhany: a visszanyert fájlok megint eltűntek! Ugyanúgy, ugyanaz a csonka könyvtár fogadott, ami tegnap este. Kínomban röhögtem, aztán kezdtem újra a recovery-t. Igen ám, de a recovery recovery-je már súlyos adatvesztéssel jár (mint kiderült, az első kör sem volt tökéletes, csak pont sikerült olyan fájlokra kattintanom, melyek megúszták a roncsolódást) - szóval amit második körben visszanyertem, az totális hulladék.

Téptem a hajam, informatikus ismerőseim értetlenkedtek, szóval hívtam a Microsoftot. Ők szépen felvették az adataimat, ajánlottak némi spamet (de komolyan), majd amikor kiderült, hogy az op.rendszert notebookkal együtt vettem (OEM), átirányítottak az Acerhez, lévén a telepítésért ők a felelősek. Felhívtam az Acert, ahol egy meglehetősen türelmetlen fickó (egyszer nem hagyta, hogy végigmondjam a problémámat) lekezelt annyival, hogy adatvesztésért ők felelőséget nem vállalnak, meg ilyen problémáról ők még nem hallottak, meg mit gondolok, mit tud ő nekem segíteni, mikor eltűntek a fájlok, varázsoljon? Aztán meggyanusított, hogy őrizetlenül hagytam a gépet, más fért hozzá, magában pedig valszeg azt feltételezte, hogy én voltma a hülye és felelőtlenül törölgettem, most pedig máson akarom elverni a balhét. Mint kiderült, ők maximum elromlott DVD-lejátszót tudnak szerelni, az úgy kioasztott gépekre nem vállalnak semmiféle garanciát vagy szervizt, melyekre megvásárláskor programgyökök vannak telepítve és a júzernek kell fél napokat rászánni az installra az életéből, mire használható(?) masinához jut. Akkor búcsúztunk el egymástól, mikor felajánlotta, hogy küldd egy futárt a gépért, de ha kiderül, hogy nem hardveres a hiba (ezt jeleztem is neki, idézve, hogy megviszgáltuk a winchester állapotát), márpedig ő innen messziről is látja, hogy nem lehet az, akkor a futárdíjat és a szervizt is kifizettetik velem.

Mintha eddig nem szívtam volna eleget. Jöhetnek a tanácsok és a tapasztalatok.