most, hogy már letudtuk a bemutató hétvégéjét, magyarán az AE olvasótáborának 99%-a már látta a filmet, kicsit mélyebben és a spoielerekben térdig gázolva mehetek neki a filmnek. abban a többség egyetért, hogy ez a film "nem az igazi", de valóban így lenne? pro és kontra harc, de szigorúan csak azoknak, akik már látták! (spoilermentes kritikáért katt ide!)

pro.

harrison ford. 19 évvel öregebb, fehéren világít a haja, s mikor a motor hátulján ül, olyan képet vág, mint a két morgó fazon a muppet show erkélyén, ugyanakkor nem probálja magát fiatalabbnak eladni, mint teszem azt, nicolas cage, aki így meg úgy festi a haját, epilálja a mellszörzetét, barnítja a bőrét és olyan nőket dug, akik későn szülött lányai lehetnének. ehyelett harrison benyel egy-két "mi van, tata?" poént, itt-ott kicsit rozsdás és nagymama korú nőkkel hetyeg, ugyanakkor korát meghazudtoló módon tolja az akciót, üt-vág, ugrál, fekszik, szalad, mint aki egész életében ezt csinálta (ami indiana jones-ról el is mondható). az esetek többségében (ha épp nem üt ki 8 orosz mamlaszt fél perc alatt) teljesen hiteles.

látvány. sok-sok eredeti helyszín, ill. díszlet, a CGI leggyakrabban háttérfestésre redukálódik. nincs az az érzésed, mint az elő-star warsok nézése közben. ja, s ebben színészek játszanak. :) kaminszki remekül idézi vissza az első filmek képi világát: rengeteg a barna és a zöld, a kamera előnyben részesíti a klasszikus szögeket, nem át a teáscsésze nyakán és a csukott ablaküvegen és még véletlenül se vonja el a figyelmet a cselekményről. ugyanakkor raklapnyi oldschool megoldást lehet kiszúrni, mint pl a térképen mászkáló piros csík.

akció. az area 51-ben játszódó nyitány: telitalálat. motoros roham a yale-en: telitalálat. dzsippes hajsza a dzsungelben: telitalálat... lenne, de erről majd később. ez a három rész egyszer tobzódik az új ötletekben (köszönhetően dan bradley-nak, a filmvilág egyik nagy "unsung hero"-jának) és a klasszikus megoldásokban, ugyanakkor játékos, pörgő és természetesen vértelen, hogy apraja-nagyja nézhesse őket tátott szájjal.

leböff. shia minden várakozást felül teljesítő, minden kétséget kizáróan magán hordozza a következő nagy sztár bélyeget - ha el tudja vinni a hátán az eagle eye-t, akkor ezt akár márványba is véshetik. oscar-díjat valószínűleg soha nem kap, de tódulni fognak rá az emberek. szóval rendben van a csávó, mi sembizonyítja ezt jobban, hogy még az is simán megbocsátható neki, amikor a nagy brandót majmolja.

élmény. john williams taktusainak, harrison ford félszeg vigyorának és az egész kalandozós ramazurinak hatása alól elég nehéz elmenekülni. szar dolog felnőni, de néha akad egy-két film, ami feledteti ezt az érzést. egy darabig.

kontra.

történet. no, ezúttal szinte biztos, hogy lucas keze van a dologban. ugyan, mit lehet várni egy olyan muksótól, aki kvázi kitalált egy világra szóló vallást, amit aztán öreg fejére megpróbált materializálni, s ezzel saját rajongóit rúgta tökön? tanult hibáiból? nem igazán, de legalább felismerte őket, s jó előre figyelmeztett mindenkit, hogy ez az indy azért más lesz, mint a többi. oké, oké, bejött az ufó-téma, ezt mindenki sejtette, de hogy azokat a szakrális jegyeket, melyeket az előző részeknek már a címei magukban hordoztak, ezúttal áhítattal teli, de rendkívül ködös handabandával tálalja, az egyszerűen pofán vágja a nézőt. ha valaki megkérdezné, miről szólt a kristálykoponya, erősen vakargatnám a fejem, pedig már kétszer láttam. a címszereplőt logisztikázzák ide meg oda, amelyről kiderül, hogy 13 űrlény (amelyről aztán kiderül, hogy nem is 13, nem is űrlény, hanem valójában egy interdimenzionális entitás. hogy az mi a tököm, azt nem tudom) egyikének elveszett buksija. felmerül egy csomó kérdés: hogy a frászba veszítette el a fejét? hagyta, hogy letépjék a nyakáról, miközben ott hereverészett a trónján, vagy csak simán elgurult? és mi az a szöveg, hogy "ha visszaviszed a koponyát, tiéd a varázsereje". a gráltól sokáig éltél, a sankara kövektől jól élhettél, ez mit csinált veled: kiégette a szemed. és mindezt miért? nem azért, mert elloptad, mint a frigyládát, francokat: azért, mert visszavitted.

cselekmény. a történet kibontása is meglehetősen lelombozó. nézed, ahogy jones mindenféle idézetekből, halott nyelvekből és hierogrifákból kiindulva fél pillanat alatt összerakja a sztorit, mintha teljesen magátólé értetődő lenne, s esélyt sem hagy arra, hogy a néző akár egy fél percig is járathassa az agyát. nem mondom, hogy a korábbi epizódok cselekménye baromi erős lett volna, sőt, de azokat legalább végig le lehetett követni (kivéve a templomot, amiről egy mostani megtekintés során derült ki, hogy nincs is történetet :). ez a rejtvények közötti mentális és tényleges rohangászás egyrészt az eredeti sztori hiányosságait hivatott takargatni, illetve az akciójelenetek közötti unalmasabb részek áthidalására szolgálna, miközben pont ellenkező hatást ér el: ha kimaradsz a buliból, akkor érdektelenné válsz, unatkozni fogsz.

párbeszédek. szintén az előző kettő szerves része, amely leginkább abban merül ki, hogy jones magyaráz, de mint a gép, a többiek pedig figyelnek. máskor paprikázás megy jones és mutt/marion/irina/mac között, de ez még csak-csak, de mikor hihetetlen nagy elánnal prezentálnak ilyeneket: "- visszamentek az űrbe? - nem, az űrök közötti űrbe.", akkor az ember rettenetesen elszégyelli magát.

szereplők. korábbi kritikámban pozitívan nyilatkoztam cate blanchettről. törrdelmesen bevallom, elvakított a színésznő szépsége (mint mindig), de ha elfújom a rózsaszín ködöt, akkor láthatom, hogy ő is csak egy robot, amely ha kell, csúnyán néz és nagyokat mond, ha kell, akkor harcol, de a legtöbb esetben ő is csak a háttérben ácsorog, s hallgatja, hogy jones magyaráz. mentségére legyen szólva, a jones-filmek soha nem a gonosztevőkről szóltak (én pl. egyik nevére sem emlékszem). cate-tel viszont nem bánt el olyan csúnyán a sors, mint john hurttel és ray winstone-nal. az előbbi egy ütődött professzor, aki leginkább azért olyan, amilyen, mert ha képes lenne a normális kommunikációra, akkor fél pillanat alatt leleplezné a soványka rejtélyeket. persze a film végén egy csapásra magához tér, mindenféle különösebb ok nélkül. szerencsétlen ray winstone köpönyegforgató figurája pedig egy az egyben át lett emelve a múmia című filmből (amely pont a jones kultuszra épül), még a sorsa is ugyanaz, mint bénié (kevin j o'connor) azt leszámítva, hogy az a szerencsétlen patkány abban a filmben nem akart meghalni. mac az év egyik legpocsékabb haláljelenetét tudhatja magáénak: fekszik a földön jones ostorába kapaszkodva, kb. két méterre jones-tól, s ahelyett, hogy nyolcvanhatszor feltápászkodna, inkább búcsúzkodik. mint egy rossz ed wood-film...

cápák. ahhoz nem férhet kétség, hogy jones világéletében mázlista volt. sőt, a frigyládában még kopultyút is növesztett. :) azonban az, hogy eddig mindent túlélt, csak részben tudható be emberfeletti szerencséjének. jones ugyanis nem csak vakmerő és pimasz, de hihetetlenül ügyes is, s ahogy mondani szokták: saját szerencséjének kovácsa. természetesen a rossz sorsra kárhozott temple of doomban kilógott a lóláb a gumicsónakos menekülésnél, de a trilógia odáig soha nem emrészkedett, hogy a főhős egy több mérföldet repülő fémdobozba bújva éljen túl egy atomrobbanást, vagy egy másik rögtönzött liánokon ráérősen lengedezve beelőzzön két autót. valahol azért meg kell húzni a határt.

konklúzió.

nem szeretném elismételni azt, amit már spoilermentes kritikámban egyszer megfogalmaztam. döcög és röcög ez a film, s ugyanolyan szélsőséges véleményeket szül, mint a star wars előzményei: az elvakult rajongók egyik fele mindent benyelt, a másik meg semmit. :) továbbra is tartom magam ahhoz, hogy élveztem a filmet, de a korábbi epizódokkal ellentétben (nos, azzal a kettővel) ez nem fog olyan sokáig élni a kollektív emlékezetben. egy a sok nyári megalomán film közül, melyben történetesen egy klasszikus hős játszik.