aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: iron man (2008) Angyalosi Ádám
2008. május 01. 01:28:29

Kategória: 7 komment

Csend, kihalt sivatag. A távolban három terepszínű Hummer tűnik fel, miközben diszkrét, fehér nyitó credits jelenik meg a sarokban. A feliratok és az autók tovább haladnak, míg a statikus kamera nyugodtan tárja elénk a képet. Mire hozzászoknánk, gyors vágások kíséretében felcsendül az AC/DC egyik elkerülhetetlen slágere, és találkozhatunk Tony Starkkal.

Már a nyitójelenet is tökéletesen mutatja a rendező Jon Favreau által követett útvonalat. A nagyszabású szuperhősmozik 2005-ig kábé olyan változatosak voltak, mint a denevérember ruhatárának színvilága, de a Batman Begins képében épp a bőregér volt az, aki szakított a pattogó-szikrázó, önmagukat sem komolyan vevő figurák sorával: Nolan emberközelibb, sötétebb és (a lehetőségekhez mérten) realisztikusabb filmet alkotott. Favreau a saját hőse által is hangoztatott „mindkettőt akarom” elvet vallja: az Iron Man ügyesen cikázik a földhözragadtabb, a háború borzalmaival foglalkozó történetvezetés és a rohadt szórakoztató könnyed epizódok között, melyek tökéletes egységet alkotnak - mint ahogy a Back in Black is csak az egyik autó rádiójából recseg. 

Ez az eklektikusság nem csak az egyes összetevők előnyeit domborítja meg, de ügyesen fedik el egymás hibáit is, úgymint a végtelenül egyszerű plotot (nem kell Tony Starknak lenni, hogy a trailerekből összerakd) és Gwyneth Paltrow jeleneteit, melyekben az antiszínésznő alakítását tökéletesen ellensúlyozza Robert Downey Jr. jelenléte. Ja igen, ő nem játszik, ő Iron Man. Ennyi, nem érdemel több szót. (Terrence Howard nagyszerű színész, de karakterét csak a folytatásban dolgozhatja majd ki, míg Jeff Bridges rutinból hozza Obadiah Stane egymondatos figuráját.)

Az igazi erőt csak az egyetlen központi szereplő képviseli, de ő világbajnok beszólásaival és háromféle szerkójával egyaránt odacsap. Előbbiről már mindenkinek pontos képe lehet, az akciók pedig látványosak (nagy vállveregetés az ILM-nek), pörgősek, ötletesek, egyedül talán a végső küzdelem mondható csalódásnak, de az eredettörténetek soha nem vetették be az aktuális hős legnagyobb nemezisét (lásd az új Batman, illetve Spiderman franchiseokat, ahol a második, illetve harmadik részig vártak a nagyágyúkkal). A vasember gúnyája egy hozzám hasonló comic-szűz számára baromi jó dolgokat rejt, (a hardcore fanok is megnyalhatják a szájuk szélét a rengeteg belső utalás hallatán, melyek elsősorban a Marvel univerzum nagymúltú ügynökségével, a shield-el kapcsolatosak, de James Rhodes jövőjére is hallani célzást) melyeket szívesen néztem volna hosszabb működés közben is, de az első Iron Man epizód a vasembert csak a végén keresztelte meg, addig Tony Starkkal foglalkozott (akit paradox módon nem szükséges bemutatni). Ugyanez a kettőség írható fel a film egészére is: igaz, tökéletesen kiszámítható, pofonegyszerű receptet követ, de minden perce tökéletes szórakozás.

Címkék

kritika comics action robert downey jr superhero iron man terrence howard daesu 8csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr994535377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_1068 2008.05.01. 07:37:52

itt csak holnapután mutatják be. :)

n-drew 2008.05.01. 09:30:17

Én is ez éreztem: a legrosszabb jelenet az volt, amikor Paltrow Downey-ban turkált, a végső küzdelem meg egy kicsit összecsapottnak tűnt. Ezeket leszámítva nagyon jó szórakozás. Ja, várjátok meg a stáblista végét! Én nem tettem, de majd másodszor...

Ismeretlen_13025 2008.05.01. 11:50:10

én megvártam és semmi nem volt

Daprince 2008.05.01. 19:13:10

Úgy tűnik csak a szinkronos végén van bent az extra jis jelenet. Egyébként teljesen egyetértek a kritikával.

Ismeretlen_43584 2008.05.02. 22:16:51

nem kötekedem, ne értsenek félre, de szerintem AC/DC - Back in black az ami felcsendül a film elején. Mellesleg Favreau eszméletlenül érzi a zenét, hihetetlen dinamikusan fokozza a jeleneteket a muzsikával. A film amúgy valóban tökéletes szórakozás, egyedül az utolsó két másodperccen nem tudom túltenni magam, az most WTF??

Ismeretlen_62806 2008.05.02. 23:07:53

a vége szerintem baromi jó, a zenével kapcsolatban pedig igazad van. hmm, pedig mindkét dalt jól ismerem (ki nem), valami hiba volt a mátrixban.

Ismeretlen_62806 2008.05.02. 23:22:03

(és még csak nem is hasonlítanak)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók