a szőkére festett szemöldökű lány cyborgnak hiszi magát, ezért nem eszik. a fiú készségeket lop és szeretne eltűnni a föld színéről. románc a gumiszobában.

sejtem én, hogy mi volt a cél, kedves chan-wook. te akartad megvalósítani a világ legrosszabb filmjét, melynek címében szerepel a "cyborg" szó. van damme és angelina jolie után ez nem könnyű feladat, ám fogadd őszinte gratulációm: a küldetés sikerült, ez a munka gyakorlatilag nézhetetlen.

de björk szerint biztosan ez a világ legnagyobb celluloid gyöngyszeme.

egy filmnek nem lehet mentség az, hogy beteg. ha minden értelmet feláldoz és kizárólag eme egyetlen jelző kivívására törekszik, attól egyáltalán nem lesz különleges darab. szemét húzás összefüggéstelen hülyeségeket művelni kamera előtt és mögött, közben azzal védekezni, hogy a diliházban mindent lehet. sem terry gilliamnek, sem david lynchnek nem nyelem le az ürülékét, hiába tűzi rá kis táblával a névjegyét. chan-wook parknak vannak zseniális munkái: adott interjúi, megnyilvánulásai alapján kicsit önteltnek tűnik, de egyáltalán nem eszelősnek. nem eszik cipőt reggelire és nem hugyozza le az operatőrt, ám ha így folytatja és katarzis gyanánt újabb tortába mártott arcot választ, isten uccse behúzok neki még egyet. de ezúttal nem virtuálisan.