legalább olyan vegyes érzésekkel ültem be a pixar nyolcadik egészestés filmjére, mint amilyenekkel távoztam. a gurmán patkány története az első teaser idején még érdekesnek tűnt, aztán mikor a trailer és a 9 perces preview magasságában kiderült, hogy a film duplán megugorja a cápát (erre mindjárt visszatérek), érdeklődésem egy szemvillanás alatt kihúnyt... volna, ha nem tudtam volna, hogy korunk egyik legzseniálisabb filmese próbál nézhető filmet faragni abból a zűrzavaros káoszból, amit a filmet eredetileg jegyző jan pinkava bő egy éve magára hagyott.

s akkor a cápákról: csak merem remélni, hogy nem brad "the iron giant" bird ötlete volt, hogy a történet helyszínéül szolgáló étterem egykori chefje szellem- és egyéb formában manifesztálódjon itt meg ott, hogy mindenféle tanácsokkal lássa el remy-t, a patkányt, tudod, mint a kisangyal az egyik vállon. hisz így a négylábú főhőssel együtt a cselekményt is egy rég elpatkolt valaki terelgeti... oké, ez egy mesefilm a szakács-patkányról, de egy idő után nem tudtam nem arra gondolni, hogy remy is csak egy eszköz, mint a kukta, akit meg ő irányított. igen, azt is csak remélni tudom, hogy nem brad "the incredibles" bird találta ki azt, hogy a rágcsáló a hajtincsénél fogva irányítja a mosogatófiút, mert ez egyszerűen túl... necces.

nem mondom azt, hogy én jobb ötlettel tudtam volna előállni, ha egyszer csak azzal állít be hozzám a pixar-nagyfőnök john lasseter, hogy "figyu, itt van ez a patkányos sztori. jan nem bír vele, be kéne fejezni. van rá egy éved". valszeg sikítozva elrohantam volna, de brad bird egyszer már nézhető dolgot faragott valami sárga figurákról szóló rajzolt sitcomból: mit neki egy ínyenc rágcsáló?

ezt a falatot viszont csak félig sikerült lenyelnie. remy bájos figura, tud főzni, filozálgatni meg nagy szemekkel bámulni és még HR-ben sem túl rossz, a kezelésbe vett mosogatófiú (jellemző: nevére sem emlékszem már) viszont nem sokkal több egy ügyefogyott robotnál, ami talán kacsintás is lehetne az iron giantre, de nem az, mivel a vasóriással szemben a fiúnak nincs célja: csak úgy sodródik.

és ez a helyzet a filmmel is: sodródik, egyik bonyodalomtól a másikig. itt rafinált szájtépés megy egy örökségről, ott meg egy kritikus kritikust próbálnak levenni a lábáról, s minden ötödik percre jut egy kis szaladgálás, hogy a kicsik se unják a több szálon futó sztorit.

az animáció csodaszép. böfögős poénok nincsenek. popkulturális állatok sem. a film pesdig egy apró kis szerelmes levél párizsnak, de még inkább az ízeknek, s ha üres gyomorral ülsz be a filmre, azt jól megbánod. csak ne várj újabb pixar-minőségű csodamozit, hisz csalódni fogsz, a ratatouille ugyanis csak egy apró (rágcsáló forma) lábjegyzet az animációs cég bámulatos rezüméjén.