sport. dodge vikings - blue devils 31:17. egy laikus szemlélő számára az amerikai fociból első pillantásra kb. annyi jöhet le, hogy rengeteg túldimenzionált figura gyurmázik egymással egy amorf labda miatt, s a játékot minden ötödik másodpercben megállítják, mindeközben sikerült vagy három arasznyit előre haladni valamelyik hangvilla alakú kapu felé. meg vannak ugyebár a pom pom lányok, meg a filmek a hangosan üvöltöző edzőkkel, a kötelező jelleggel felöklözött büfé asztallal, a tripla bodicsekekkel megröptetett főhőssel (túléli), ill. annak legjobb barátjával (nem éli túl), meg az esőfüggönyben elkövetett belassított touchdownnal, amit euforikus moonwalk követ.

hasonló előképzettséggel felszerelkezve látogattam el ma bécsbe, hogy saját szemmel lássam, mi ez az egész - most már nem csak amerikai - popkulturális hisztéria az amerikai foci körül. nem is találhattam volna jobb társaságot és meccset a szüzességem elvesztéséhez. egyrészt velem volt ty, az amcsi foci egyik legnagyobb hazai rajongója és szakértője - több, e témába vágó cikke jelent már meg a nemzeti sportban -, aki jelenleg a budapest wolves junior csapatát edzi, valamint kedvenc segédedzője, cápa, aki harsány, meglehetősen explicit, de bitang szórakoztató megnyilvánulásai szüneteiben a fociról is sok érdekességet mondott. meg persze, ott volt ágó is, aki hozta a "stand up comedian" formáját. :)

aztán talán az sem elhanyagolható tényező, hogy európa legjobbjának tartott csapatát, a bécsi dodge vikingset láttam játszani a szintén elég nívós hamburgi blue devils ellen, akik az eredmény ellenére (vagyis inkább azon felül) méltó ellenfelei voltak az osztrák csapatnak, s nem csak azért, mert ilyen kis apróságokat állítottak csatasorba:

ugyan a meccsnek helyt adó höhe warte stadion csupán 8-10.000 ember befogadására képes, az általunk csak messziről látott pompom-lányok (és az olcsó sör :) által feltüzelt közönség olyan hangulatot teremtett, hogy még egy, a nou campban rendezett örökrangadó körülötti felhajtással is versenyezhetnének. táncoltak, daloltak, tomboltak - fényévekre voltak a mogorván szotyolázó magyar közönségtől. a hév hamarosan átragadt rám is, ty és cápa gyorstalpalójának köszönhetően még az alapvető szabályokkal is tisztába kerültem (nem is olyan bonyolult ez a játék...), a wiener schnitzeles szenyó pedig hiába hasonlít a restiben kapható rántothúsos szendvicsre, milliószor finomabb nála. :) a meccs 4*12 percnyi tiszta játékidőből állt, de ténylegesen 3 óriág tartott - és mégis, alig tűnt hosszabbnak egy óránál... sokan brutálisnak és agyatlannak bélyegzik az amerikai focit, de ha előítéleteiket félretéve egy hangyányit belemélyednének, hamar rájöhetnek, hogy a puszta erő mögött hihetetlenül precíz és profi taktika áll - a dodge vikings esetében mindenképp.

egy bécsi kirándulás soha nem egyszerű: ez most már hivatalos. tavaly nyáron taplórészegen átvészelt nine inch nails koncert előtti útkeresés, azt megelőzően pedig egy tanárközvetítő megtalálása ütközött agyzsibbasztó nehézségekbe. s még emlékszem azokra az órákra, mikor süti oldalán mitfahrerkodva próbáltam kisilabizálni a hihetetlenül hosszú utcaneveket, miközben már legalább három utcával odébb kerültünk. ezúttal a hazajutással voltak gondok: a prága felé tartó autópálya első szakaszát történetesen négyszer is megjártuk, egyszer (oda-vissza) azért, mert elvétettük a lehajtót, egyszer (szintén oda-vissza) meg azért, mert ty barátunk ott felejtette a brifkóját az egyik benzinkút mosdójában. köszönjük szépen, sokat autókáztunk, de meglett a cucc. egy bouncer kvalitásával bíró cápa még ágót is lepipálta szó/másodperc téren, de a velős sztorikat hallgatva mindnyájan gurultunk a röhögéstől. a mosoly csak akkor fagyott az arcunkra, mikor halálkanyarokkal és egyéb kaszkadőrmutatványokkal szórakoztatott minket. de mivel itt ülök és blogot írok, a bulit megúsztuk nyolc napon belül gyógyuló lelki sérülésekkel. jöhet a következő meccs. :)