premier. minden túlzás nélkül mondhatom, hogy március 12-én este az odeon-lloyd moziban történelem íródott. persze, a világot valószínűleg nem rázta meg az a tény, ami sokunk szemében azért elég fontos volt: 17 évvel elkészülte után végre nálunk is bemutatták az AKIRA-t, azt a filmet, amely a nyugati kultúra szemében megszentelte és egyben meg is átkozta az animét, a japán művészeti önkifejezés egyik legsajátosabb formáját. emblematikus film az akira, őrülten szövevényes, szürreálisan kitáguló történetével, ámulatbaejtően precíz és részletes animációjával, zenéjével, hangulatával, cinemafetisiszta látásmódjával és gyönyörűen megírt jellemeivel együtt. elkészítésén évekig dolgoztak a lelkes animátorok, és nem kis erőfeszítésébe tellett az odeonnak, e magyar gerilla-filmforgalmazónak, hogy eljuttassa a filmet hazánkba és megmutassa a nagyközönségnek, hogy a japánok nem csak pokémonozni tudnak.

tegnap este az odeon-lloyd moziban izgatott sokaság várta a film premierjét: az odeon munkatársai kialvatlan szemekkel, de izgatottan pörögtek: plakátokkal, pólókkal rohangáltak fel és alá, és örömmel látták, hogy a jelenlévők szemében kivétel nélkül ott csillog a várakozás izgalma. a hév engem is magával ragadott (zs nem győzött ezen mulatni), főleg mikor körbelestem a mozi aulájában, amely valóságos anime-szentéllyé alakult át porco rosso, grave of the fireflies plakátokkal és hatalmas, nyálcsorgatást előidéző akira molinókkal. a jelenlévők között úton-útfélen ismerős arcokba botlottam: elkaptam pl. varró attilát, hazánk egyik legjobb filmes zsurnalisztáját, aki most már nem titkolta el, hogy reményei szerint a DVD-n is közreműködik majd, és bízik benne, hogy nem ragadja majd el túlságosan a hév, hisz azt a diákjai is utáják. egy francokat utálják. derceto nélkül nincs anime-premier: az ország egyik legnagyobb "animágusa" tegnap este nem csupán vendégként volt jelen: az odeon megbízásából ártatlan egyorrúakat vadászott le mikrofonjával, hogy olyan kérdésekkel bombázza őket, hogy "szerinted miért fontos ez a film?" naná, hogy nem úsztam meg, s hebegtem-habogtam mindenfélét - bármennyire próbáltam ügyelni arra, hogy ne hívjam műfajnak az animét, nem sikerült. állítólag a jobban sikerült interjúk a dvd-re is felkerülnek majd, de izgalomra nincs ok, az én rizsámat biztos kinyírja majd a vágóolló. :)

negyed kilenckor végre betereltek minket a vetítőterembe, ahol az üléseken már vártak ránk az ajándék plakátok és az akira logóval ellátott evőpálcikák (csak nekünk, csak tegnap este). először szilágyi bálint, az odeon főmuftija mondott néhány szót a filmről és a kópiáról ("elnézést, hogy angol nyelvű" - szerintem mindnyájan elnéztük, amint megláttuk a minőségét), majd varró attila darált el egy izgalmas kiselőadást a filmről ("az animét műfajnak nevezni súlyos hiba!" - ehem, jaj nekem), aztán egy-egy akira pólóval és meleg kézfogással megköszönték a japán alapítvány, a magyar anime társaság és mások fontos részvételét a film bemutatásában, a közönség soraiban is kisorsoltak néhány pólót (egy kis promó: három darab ezresért kapható háromféle színben - piros, fekete és fehér - és többféle méretben az odeonnál: vedd és vidd!), majd elkezdődött végre a film... innentől kezdve maximum csak gömbi barátném pisszegett, de ő csak úgy tud levegőt venni, ha közben szavakat formál. :)

az előadás varázslatos élmény volt, köszönet jár érte. a filmbemutatónak hála újabb előítéletek fognak összeomlani, s talán egyszer magyarország is eljut arra a szintre, hogy nem csupán elfogadja, de kellőképp értékeli is az animéket. addig is: menj és nézd meg az akirát a moziban!