the proposition (2005). ellentmondásos és felkavaró. az ausztráloknak valahogy az összes filmjükbe sikerül beleégetni azt a végtelen és időtlen pusztaságot, amely kontinensüket jellemzi. rabbit proof fence, priscilla, mad max trilógia: valamennyi filmből süvölt az a primitív űr, amely fél pillanat alatt kettéroppanthatja a civilizációt, ha úgy tartja kedve. néha sikerül neki ellenállni, de az érzés mindvégig benned motoszkál, hogy a lányok csak azért értek haza, mert a föld engedte nekik, a busz furcsa utasait pedig csak azért nem nyársalta fel egy csapat bennszülött, mert a föld úgy rendelte, hogy máshol garázdálkodjanak. john hillcoat elégikus westernjében viszont nincs könyörület: ausztrália begyűjti kényszerű és vétlen áldozatait, a túlélőkre pedig csak temetetlen hullák és legyek milliói várnak. nick cave (igen, az a nick cave) néhány hét alatt dobta össze a film forgatókönyvét, amely egyszerű, mint az ujjam, mégis elgondolkodtató és kétségbeejtő: egyáltalán hogy volt képes az ember idáig kitartani? hogy engedhette meg neki a természet?

a burns-testvérek könyörtelen gyilkosok: nőket erőszakolnak, bennszülötteket irtanak, úgy élnek, mint az elvadult kutyák, de ha dalra fakadnak, hangjuk, mint az angyaloké. az angol fennhatóság mindent megmozgat azért, hogy elkapja őket, s mikor stanley kapitány (ray winstone remek formában) elkap közülük kettőt, charlie-t (a szikár guy pearce) és a legkisebb, szinte még siheder mikey-t, ajánlatot tesz charlienak: ha megöli a legidősebb, legkönyörtelenebb burns-fivért (danny huston), akkor talán megkíméli mikey életét. charlie belemegy az ajánlatba, ám miközben a bátyát keresi, stanley feljebbvalója (david wenham, mint a kaméleon) elrendeli mikey kivégzését. vérbosszú szaga terjeng a levegőben...

poétikus és primitív, gyönyörű és gyomorforgató - a film bemutatta ausztrália legszebb és legborzalmasabb oldalát. kendőzetlenül, észbontóan szép naplementék, winchester által szétrobbantott fejek látványával kísérve. nem könnyű étek sem a szemnek, sem a léleknek, de látni kell.