krónika. lótifuti itthon... lécci, még ezt a filmet töltsd fel, meg írj egy hírt, naaa... mielőtt indulnék, sikerül kiborítani egy doboz ropit a szőnyegre: összeszedni nincs idő, majd este mikádózunk... rohanás a vasútállomásra, egy tanulóvezető majdnem elcsap: magamban azt kívánom, hogy épp akkor vizsgázzon... a vonat késik 10 percet, akár bandukolhattam is volna... zötykölődés... bicske magasságában miért kell mindig 10 perceket ácsorogni? fekete fickó tengerkék walkmanon francia sanzonokat hallgat, s magáról megfeledkezve danolászik, én jó hangosra tekerem az iPodom, s marha nagyokat vidulok magamban az empire verhetetlen poénjain... találka a délinél, a lány késik, aztán mikor meglátom a kezében a gigantikus kikás szatyrot, mindent megértek... büszkén mutogatja a szerzeményeit: a tésztaszűrő a nyerő... a lány orosz, furcsán, némiképp mókásan, de derekasan fűzi a mondatokat, s nem csak beszél, de mond is valamit... film, zene irodalom, ez a téma: ilyenkor rohan az rohan az idő, Kl előbb sms-sel bombáz, majd felhív: lépni kell... a blahán ütközünk, a róna utcáig buszozunk, ott már vár minket süti kezében nagy halom dvd-vel, de nem filmezünk, szól... nem-e? hisz én is hoztam fél tucatnyit, meg az a miike-film is érdekel, a telefonos horror. igaz, hogy havonta kiizzad magából egy filmet, de eddig még nem hibázott... nem-nem, nincs idő filmekre: pókerezünk... beszáll Kl barátnője is, aki valamiért bénire emlékeztet a flinstonesból :)... az alaphangot egy hangos "anyád" adja meg a részéről, ami felett zsenge korára való tekitnettel elsiklunk, de csipkelődésben a továbbiakban sincs hiány egyik részről sem... vesztek-vesztek-nyerek-nyerek-nyerek-stb, egyik része sem izgat túlságosan: meleg van, finom a sör, édes a bor, a túrórudi verhetetlen, kicsit elmélázok, aztán eljön az idő: lépni kell... miközben a déli pu. felé száguldunk, azon morfondírozok, hogyha én nem lennék mindig időhöz kötve, ezek a baráti összejövetelek biztos tovább tartanának... ezen változtatni fogunk... rövidebbnek tűnő zötykölődés hazafelé: iPodban ági birthday special (thx ági)... odakinn farkasordító hideg, s lassacskán odabenn is, ugyanis a fülke egyik ablakát nem lehet felhúzni... a táskámmal ölni lehetne, olyan nehéz az aprótól, azért szedem a lábam, amennyire csak lehet... röpke mikádózás után blogtekerés. ámen.