horrornite vol.3. a tavalyihoz és a tavalyelőttihez képest szűk körben zajlott a harmadik halloweeni horrormaraton. a megjelenteket ez nem zavarta túlságosan, legalább nem egymás fülébe sikoltoztunk a félelemtől. nem mintha a kemény magot olyan könyű lenne megijeszteni. már az első horrornite után rájöttünk, hogy bevethetünk bármilyen parafilmet, az általános közhangulat derűjére egyik se képes borút hozni. ilyenkor érdemes trancsírfilmekkel, zs-kategóriás marhaságokkal katalizálni a mókát:

a frank "shawshank redemption" darabont által írt the blob (1988) kiválóan alkalmas a közröhej prolongálására, végtére is egy rózaszín paca garazdálkodásának látványa nem mindennapos élmény, főleg ha a telhetetlen kisgömbőc előszeretettel olvasztja fel áldozatait a vérontásra éhező néző szeme láttára. a massza izgalmas akcióhorror, amely egy pillanatig sem veszi komolyan sem magát, sem nézőjét (lásd az ironikus mozijelenetet). rekedtre röhögtük magunkat, főleg az outbreak-szerelésben feltűnő ősöreg afro-amerikai tata, alias "dustin freeman" feltűnését követően.

az an american werewolf in london (1981) mai szemmel talán már kissé túlhaladott, de rick baker oscar-díjas maszkjai és az angol-amerikai ellentétek ravasz kifigurzása feledteti a lassú játékmenetet, s a gore hiányát (amiért azért a piccadilly circuson játszódó befejezés erősen kárpótol).

a final destination 2 (2003)  című filmből nem sokat láttam, mert mire a betervezett menü ellen fellázadt társaság eldöntötte, mit szeretne nézni, kicsit ráuntam a filmnézésre és kizarándokoltam a konyhába amerikai palacsintát sütni. a végeredmény inkább hasonlított az első film címszereplőjére, de az íze minden bizonnyal finom volt, mert a társaság öt perc alatt elpusztította. a negyeidk filmen is sokat vitáztunk, végül

a the grudge (2004) rendezői változata mellett döntöttünk, már magam se értem, miért, a film uyganis egy töküres parafesztivál, amely túl monoton, túl zavaros és túl elcsépelt ahhoz, hogy képes legyen hatni: röhögő-ásítozó kompánia ide vagy oda. a klipekkel (mark romanek rendezéseivel és a rabbit in your headlight-szal) ismét "nagy" sikert artattam (komment: "ennek az alagutasnak semmi értelme nem volt"), a rubber johnny-ról viszont jó sokan kimenekültek (a bent maradók meg nem kaptak szikrát), a rings című samara-parát pedig jól megettük. jó móka volt, megint nagyon féltünk. :)