boards of canada. the campfire headphase.
ó, hogy én mennyi ideje vártam már a BoC új termésére, s mennyire féltem tőle. mostanság gyakorta fordul elő az - nem csupán a WARP-istállóban -, hogy a zenészek szakítanak azzal a stílussal, amit hosszú éveken át remekül kiműveltek, hogy valami újjal próbálkozzanak (hogy mást ne mondjak: egyszerűen borzalmas, mit művel mostanság régi nagy kedvencem, a future sound of london). szerencsére, a boards of canadát még nem kapta el a reformációs hullám, s egy megbízható szérialabummal köszönték meg a várakozást. hamiskás szólamok, éterből levett dallamok, határozott ütemek: legyetek üdvözölve körömben! nem is kell ide más az ősz előszobájába, mint ezek a jófajta, simogató melegséget, sós tengerszagot árasztó zenék. köszönöm, srácok.