il postino (1994). pablo neruda, a chilei költő politikai nézetei miatt olaszországba kénytelen menekülni. itt ismerkedik meg marióval, a postással, aki ugyan egyszerű lélek, de "tudja, mi az a szerelem", csak azt nem tudja, hogy öntse szavakba. ahelyett, hogy neruda cyrannosdit játszana a postással, inkább feléleszti a férfiben rejlő költőt. michael radford (1984) filmje akár iskolapéldája is lehetne annak, hogy kell egy egyszerű történetet minden nemű "rendezői alűrök"-től mentesen előadni, csakhogy ha a mű témája a költészet, akkor a visszafogottság és a minimalizmus talán nem a legmegfelelőbb manír, melyhez a színészei erejében bízó direktor fordulhat. még szerencse, hogy radfordnak ott volt philpipe noiret a cinema paradisóból és a többnyire komikus szerepeiről ismert massimo troisi, aki szívét-lelkét beleadta a filmbe: a bemutatót már nem érte meg, játékát poszthumusz oscarra jelölték. 
Az oldalon található tartalmak kizárólag
