rubber johnny.

chris cunningham és aphex twin (richard d. james) harmadik közös agymenése, egy újabb antiszociális rémálom. az első, cronenberg-koraikat idéző come to daddy (porontyok vs videodrome) a tévé által elidegenített apróságok anarchiájáról mesélt (látjátok, gyerekek, ne nézzetek dragonballz-t, mert ilyenek lesztek ti is!), a második (windowlicker) pedig a középszerűség szatírája: a sokat irigyelt, s csúnyán elcsépelt gettóklipek (vonagló csajok + virított lóvé + felpuccolt autók) paródiájaként előadva. az első két videóban felfedezhető vizuális védjegyek (aphex feje torz vigyorba fogva) a harmadik menetből (ez lenne a rubber johnny) hiányzik, de leginkább csak azért, hogy jobban elmossa a határokat a klausztrofóbiás rémálom és a groteszk tréfa között. johnny az önreflexió meglehetősen drasztikus módját használja: gyurmázik saját magával; őrült performanszában viszont nincs semmi csodálatra méltó, johnny-nak ugyanis nincs értő közönsége, társasága kimerül egy csivavában. a meg nem értettség szinfóniája ez, kérem. s johny esetében még van goghi felfedezésről sem tudosíthatunk majd, mivel a műalkotás (a mű alkotása) csupán a fejében létezik. a klip felénél felcuppantott kokó (feltételezem, hogy az) nem kiváltó ok, inkább csak katalizátor, szóval ez a film több mint egyszerű drogos vízió.

egy 42 oldalas füzet társaságában jelent meg dvd-n: érdemes megrendelni, mivel a kompozíciónak csupán a felét teszi ki a film, amit itt megtekinthetsz.