Ha egyszer találkoztál Clint Eastwooddal, azt többé nem feleded el. Valószínűleg így lehet ez a valóságban is: 193 centiméteres magasságával, szikár vonásaival és mindig fürkésző kék szemeivel tuti, hogy beleégeti magát az ember retinájába, és eme megjelenéshez határozott sárm is tartozik, szóval Eastwood férfiakat, nőket egyaránt képes kenyérre kenni. És ez a vásznon is átsüt, ha egy pisztolyt fog rád, ha a fogait csikorgatja, ha egy orangutánnal ökörködik - akár kétszer is. No, de minket most nem Eastwood, a színész foglalkoztat, mert hát annak inkább jelenség, nem mint tálentum, viszont ha megafont ragad a kezébe – mint ahogy tette azt először 44 évvel ezelőtt, hogy aztán még három tucatszor ismételje meg azt –, akkor máris megváltozik a helyzet, hisz Clint Eastwood a földkerekség egyik legsokoldalúbb, legtehetségesebb rendezője, és ezt ugye te sem mered vitatni, ugye, punk?  

Clint Eastwood ma töltötte be 85. életévét, ez pedig a 10 legjobb rendezése - szerintünk. Boldog születésnapot a filmes fennsíkok csavargójának!

10. Fakó lovas (Pale Rider, 1985) 15 pont

Mint írtam: színészként Eastwood inkább jelenség, és a filmvilág elsősorban azt szerette, ha westernekben jelenik meg, és ezzel Eastwoodnak sem volt különösebb problémája, hisz a Fakó lovas az "egyet neked, egyet nekem" megállapodás keretében készült a rendező kedvenc stúdiójánál, a Warnernél, méghozzá egy újabb Dirty Harry-ért cserébe. Igyekezete érthető: egy későbbi mesterművével szemben itt még az volt a szándéka, hogy megmutassa a világnak, hogy a western él és virul, hát össze is hozta a 80-as évek egyik legsikeresebb műfaji filmjét. (ZF)

9. Éjfél a jó és rossz kertjében (Midnight in the garden of Good and Evil, 1997) 16 pont

Tősgyökeres republikánusként talán meglepő, hogy Eastwood egy olyan szabatos regényt vett kezelésbe, melyben melegek és transzvesztiták adják egymás kezébe a kilincset (is), de a filmet jobban szemügyre véve kiviláglik, hogy egy klasszikus filmnoirról van szó sötét rejtélyekkel, bizalmatlansággal, magánnyal és vaskos atmoszférával. A filmnoirnál régimódibb műfaj pedig aligha létezik. (ZF)

8. Elcserélt életek (Changeling, 2008) 17 pont

Azon filmek egyike, amelyért lehet rajongani, de újranézni szinte lehetetlen. Főleg ha az embernek közben születik egy gyermeke. Az Elcserélt életek Eastwood karrierjének egyik legsötétebb darabja, amely nem öncélú módon, de könyörtelen módszerességgel csavarja ki a reményt a néző lelkéből. Eastwood irányításával Angelina Jolie nagyot játszik, de a gyerekszereplők azok, akik a legmélyebbre karcolnak. (ZF)

7. Fennsíkok csavargója (High Plains Drifter, 1973) 20 pont

Egyik első rendezésében Eastwood nem csupán azt a figurát látogatta meg, aki híressé tette (a névtelen férfit), hanem azt is bebizonyította, hogy jó sokat tanult Sergio Leonétól, leginkább stilisztikát és elbeszélőmódot, de filmje mégis több egyszerű Dollár-másolatnál, hisz szokatlan helyszínválasztásával és excentrikus megoldásaival inkább előremutató, semmint visszatekintő darab. Nem is csoda, hogy John Wayne utálta. (ZF)

6. Gran Torino (2008) 26 pont

Rebesgették egy új Piszkos Harry-opusként, majd az utolsó színészi felbukkanásként, végül egyik sem lett belőle... de ettől még a Gran Torino kiválóan (sőt meglepő mértékben) rezonált a közönséggel. Mint a kamera előtt és mögött kisujjból kirázott rutinmunka: csavarokkal rögzített stabilitású moralitás-mese, több címzettel bíró, egyszerű, de határozott üzenettel és erőteljes fináléval. (TM)

5. Tökéletes világ (A Perfect World, 1993) 34 pont

Szokatlan road movie, főszerepben a pályája csúcsán lévő Kevin Costnerrel és a színészként az utolsó pillanatban beugró Eastwooddal - aki így most először mondott le az első helyről a stáblistán. A Tökéletes világ egy bűnös férfi és egy ártatlan gyermek történe, akiknek párosa a gasztronómiában alighanem egy mustáros kenyér képében jelentkezne. John Lee Hancock író és Eastwood ellenben értéssel és hitellel sodorja őket végig árkon-bokron: kapcsolatuk egy hibátlan világban tán nem igazolódhatna, de egy majdnem hibátlan filmben nagyon is. (TM)

4. A szív hídjai (The Bridges of Madison County, 1995) 36 pont

A Fiúk Jerseyből után már semmin nem lepődünk meg, már ami a műfaji kirándulásokat illeti. A legeredményesebb kilépés a komfortzónából viszont már e romantikus regény-adaptációval megszületett. A szív hídjai csöndes szenvedélyével, egyszerre elégikus és felemelő szerelmi történetével – na meg a kocsiajtónyitó és a kéz esetével – az egyik legkimunkáltabb direktori munka Eastwood profiljában. (TM)

3. Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby, 2004) 43 pont

A legsokkolóbb dolog a Bébiben, hogy addig a bizonyos törésig mennyire átlagos: egy Morgan Freeman narrálta underdog sztori, melyben a morgós mentor szárnyai alá veszi az esélytelennek titulált sportolót, hogy aztán a csúcsra juttassa őt. Aztán egyik pillanatról a másikra a film átvált egy apa-lánya/szerelmes történetbe (lehetne vitatkozni, hogy melyikbe), egészen pontosan az elengedés és ragaszkodás, végül pedig az önfeláldozás halálos elégiájába (hisz a katolikus Frankie Dunn tettével biztosan pokolra jut), és így lesz az átlagos sportfilmből minden idők egyik legmegindítóbb drámája. (ZF) 

2. Titokzatos folyó (Mystic River, 2003) 51 pont

Sötét lelkek, pokoli felelősségek és visszafordíthatatlan tettek hömpölyögnek az örvényekkel teli, sötét vizű Titokzatos folyóban, Eastwood királydrámával is felérő mesteri thrillerében, melyben nem is a tettek és titkok a legerősebbek, hanem a karakterek, melyek ezeket levezénylik, illetve birtokolják. Nem csupán a film könyörtelen menete zavarba ejtő, de a kérdések, melyeket magadnak is felteszel, miközben nézed: mit tennél, ha a gyermekeddel az történne, ami, és mit tennél, ha szándékodat csak sejtelem igazolnál, biztos tudat nem? Ha leblokkolnál, teljesen érthető, de te mégsem vagy király, neked nem kell ilyen nehéz döntéseket hoznod. (ZF)

1. Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992) 58 pont

Azután, hogy a Fakó lovassal – a 80-as évek legsikeresebb westernjével – megmutatta, hogy a műfaj él és virul, a 90-es évek legsikeresebb westernjével Eastwood el is temette azt. Legalábbis szeretnek úgy utalni a Nincs bocsánatra, mint hattyúdalra, és valóban: hiába akadtak egyébként egész jó darabok a későbbiekben, nem lehettek többek utózöngénél. Egy komplett zsáner végére hivatalosan pontot tenni: nem sok rendezőnek adatik meg ekkora tekintély. (TM)

No, és neked mi a kedvenced Eastwoodtól?