Ellie Arroway (Jodie Foster) túl korán veszíti el szüleit. A kétségbeesés elől hobbijába, a csillagászatba menekül, amiből felnőtt korára már-már mánia lesz. Meggyőződése szerint nem vagyunk egyedül a világegyetemben, ezért a nap 24 órájában kutatja a világűrből érkező rádiójeleket. Tudóstársai megvetik, sarlatánnak tartják, ám a lány nem adja fel, és hosszas küzdelmét végül siker koronázza: üzenetet fog a 26 fényévnyire található Vegáról. A hírt hallva felbolydul a világ, a kormány máris sürgeti a közbeavatkozást, és az ez idáig hitetlen tudósok Ellie-t háttérbe szorítva folynak bele lázasan az ügybe. Az üzenetet megfejtve kiderül, hogy egy intergalaktikus utazásra alkalmas jármű terveit kaptuk kézhez. Ez emberek nagy része megrémül: mi lesz, ha képesek leszünk meghódítani a csillagokat? Létezhet-e Isten, ha az ember megismeri az univerzumot és eddig ismeretlen lakóit? És egyáltalán: mi vár ránk odakinn? Az aggályok ellenére a kormány úgy dönt, megépíti a járművet.
Nem kis feladatot vállalt magára Robert Zemeckis, mikor a néhai Carl Sagan könyvét választotta új filmjének tárgyául. A Forrest Gump sikerének köszönhető hype miatt persze nem könnyű a döntés: egész Amerika tűkön ülve várta, vajh mi lesz Spielberg kedvenc tanítványának következő projectje. Tapsikoltunk örömünkben, mikor kiderült, egy látványos sci-fi. Hűűű! Űrhajók, űrcsaták, űrlények! Nos, nem igazán... A Kapcsolat a tudományos evolúciót és a felfedezések által indukált vallási-társadalmi aggályokat hivatott vizsgálni. Meg természetesen a kettő kontráját. Mindezt a Hollywoodtól megszokott szentimentális, és meglehetősen banális módon.
Persze eszem ágában sincs elítélni a Kapcsolatot amiatt, hogy leegyszerűsíti, mondhatni általános iskolás szinten vizsgálja a globális problémákat. A filmben rejlő szándék, miszerint megpróbál pártatlanul nyilatkozni a felfedezés tudományos és vallási aspektusairól, ugyanis maradéktalanul megvalósul. A Kapcsolat pedig van olyan izgalmas és fordulatos, hogy a két és fél órás játékidő se tűnjön fárasztó észosztásnak, vagy egyenesen istenkáromlásnak. A szórakozáshoz természetesen elengedhetetlenek a könnyen realizálható fordulatok, valamint a szájtátásra késztető látványvilág. Ez utóbbi tekintetében a film tényleg kitűnőre vizsgázott, és a Forrest Gumphoz hasonlóan az effektezés itt sem tolakodó, csak nagy ritkán jut főszerephez, sokkal inkább izgalmas hangulati tényezőként vesz részt a filmben. A mozi nyitójelenete például, melyben szembesülsz azzal a szédítő ténnyel, hogy milyen jelentéktelen kis semmi vagy, egyszerűen lélegzetelállító.
Bár a történet és Ellie karakterének színesítését hívatott szerelmi szál meglehetősen áttetsző és sematikus, a két főszereplő, az akkoriban feltörekvő Matthew McConaughey és a mindig megbízható Jodie Foster meghitten turbékol; mindezt természetesen azonnal jegelik, ha a sztori úgy kívánja. még szerencse, hogy kapcsolatukat jóvágásúan összegzi, ahogy ide-oda passzolják a királylány zsebkendőjét szimbolizáló iránytűt, és tulajdonképpen szócsövek ők (Ellie a tudományt, a lekész McConaughey pedig a teológia intézményét reprezentálja) - a két oldal liberálisnak ható, mégis konzervatívan óvatoskodó érvelése.
S ezzel nincs is semmi baj: mert nem fáj az, ha egy hollywoodi közönségfilm - amely sok-sok embert ültet a vászon elé - néha mond is valamit, még ha naiv hangon énekli is meg értelmi-érzelmi versikéjét, és a gondolatokkal megtömött tarisznya talán még azt a csalódást keltő lezárást is ellenpontozza, amely akkora volt, hogy később még a South Parkban is felemlegették.
Utoljára talán jó ötven évvel ezelőtt csináltak igazán mély kapcsolat termetős filmet, viszont kétségtelen, hogy A nap, amikor a Föld megállt bizonyos aspektusai mára már túlhaladottá váltak. És mi történt azóta? Spielberg látogatói mesefiguráknak tűntek Játékbolygóról; a David Bowie vagy Jeff Bridges által alakított csillagutazó pedig inkább az egyénre szabott élményre koncentrált, a legtöbb idegen meg valamilyen össznépi paranoiából kiindulva többet foglalkozott az emberi ánusz felfedezésével, meg a világunk totális megsemmisítésével, mint a kommunikálással. A Kapcsolat figyelemreméltó próbálkozás; szélesre tárt karokkal öleli át azt, amit felvállalt, és minden szentimentalizmusával együtt is izgalmas sci-fi/kaland, amely látványtechnikai szempontból valóban kifogástalan. Ami pedig az űr felfedezését illeti, Cart Sagantól továbbra is a Kozmosz az ász.
Kövess minket facebookon és twitteren!