Ez egy igaz történet. Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio) piszok jó üzletember volt, pikk-pakk megcsinálta a szerencséjét az amerikai értéktőzsdén, csakhogy vérszemet kapott, és ez lett a végzete. Előtte viszont egy kurva nagy merőkanállal zabálta az életet, és szerencsére a róla szóló film ezekre a túldimenzionált évekre koncentrál.

Szóval Martin Scorsese legújabb filmjét vígjáték kategóriában jelölték Golden Globe-ra. Ügyes stratégiáról van szó (mert ki akarna versenyezni Steve McQuaan rabszolga-filmjével és Alfonso Cuarón túlélő csodájával?), vagy Scorsese ezúttal tényleg nem egy bűnöző-eposzt forgatott felemelkedéssel, regnálással és bukással, hanem valami váratlant?

Nos, örömmel jelenthetem, hogy idén aligha volt olyan film, melyen többet röhögtem volna, mint A Wall Street farkasán, melynek szupergazdag suhancai olyan szinten vannak elrugaszkodva a materiális valóságtól, hogy az csak szürreális, vagy - mint jelen esetben - komikus megközelítésben lehet mérhető. Ugyanakkor a film a modern ember életcéljait (gazdagság, hatalom) is vigyorogva-vicsorogva karikírozza, de hiába érik egymást a konvenciókat sárba tipró, hisztérikusan vicces jelenetek, a Farkas igazából az emberi lélek rothadásáról mesél. Hogy képesek vagyunk mindenen és mindenkin átgázolni céljaink elérése érdekében, hogy minél nagyobbat álmodunk, annál gátlástalanabbul törtetünk előre, hogy mindig többet és többet akarunk, és más ilyen közhelyek.

Nincs ebben semmi új keletű, mint ahogy Scorsese filmje sem találja fel újra a filmipart, csupán megragadja lábánál fogva, és jó alaposan megrázza, hogy aztán összegyűjtse elhullajtott kincset. Mert Scorsese Mamettől, Stone-tól, De Palmától nyúl, de leginkább saját magától, és ez csak akkor lett volna nyilvánvalóbb, ha DiCaprio azzal kezdi a filmeleji monológját, hogy "Mióta az eszemet tudom, mindig is bróker akartam lenni". Scorsese pedig begyűjti a javakat, és egy pofátlanul epikus tragikomédiát tesz le az asztalra, melyben DiCaprio, de Jonah Hill és nyúlfarknyi szerepében Matthew McConaughey is karrierjük legjavát nyújtják, és amely talán hosszabb, mint illett volna, de hát pokolba az illemmel: a 71 éves Scorsese filmje úgy duzzad az energiától, vitalitástól és tesztoszterontól, mint egy fiatal bika, amit most engedtek be először a borjak közé. 

kövess minket facebookon és twitteren!

Az új pontozási rendszerről itt olvashatsz.