- SPOILERMENTES -
A világ legdrágább videojátéka marketinggel együtt 260 millió dollárt emésztett fel, és eme sorok írója is csak és kizárólag a marketing gépezet munkájának köszönhetően állt másfél órát sorba szeptember 16-án éjfélkor egy konzolokra specializált helyen, hogy megvegye élete első GTA-játékát. A korábbi epizódokkal való összehasonlítástól mentes továbbiakat, tehát az újszülött rácsodálkozása iránti türelemmel és megértéssel tessék olvasni.
Az előzetes elemzések úgy hangzottak, hogy a játék az első hónapban költségvetésének dupláját hozza majd vissza, hosszútávon pedig egymilliárd dollár körül fog leállni. Nos a valóság a legoptimistább eredményeket is felülmúlta: a GTA V a világ legsikeresebb videojátéka lett, mely megjelenésének napján 800 millió dollárt kasszírozott és három nap alatt érte el az egymilliárd dollárt, amit eddig ilyen rövid idő alatt semmilyen szórakoztatóipari terméknek sem sikerült. (Hollywoodban pedig mindenki lefosta a bokáját - ZF.)
Staten Islanden három fiatalember rendőrnek adta ki magát, hogy ne kelljen sorba állniuk éjfélkor a GTA példányukért, ám sajnos lebuktak. Itthon nem volt ilyen kétségbeejtő a helyzet, mindössze 40-50 ember állt előttünk az utcán, többen csinos és láthatólag végtelenül hűséges barátnőikkel - révén egy megnyitó parti is tartozott a gighez. A hype-ot a levegővel lehetett beszívni: többen fotózták a sort, idegenek beszélgettek egymás közt a várható élményről; volt, aki a játék címét üvöltve robbant ki a boltból, és volt, aki fegyelmezett gyorsasággal pattant be a fantasztikus állapotban lévő pimpelt KGST piaci autójába, és húzott haza, hogy felkenje a 8 gigás installt.
Az immoralitás játékok királyaként aposztrofált GTA sorozat legújabb epizódjának nem egy, hanem mindjárt három főszereplője van: Franklin, a fiatal fekete srác, akit a játék elején kidobott a barátnője, ennek tetejében a nagynénjével lakik, és munka gyanánt egy autószalon sunyi tulajának dolgozik, aki vele lopatja vissza az eladott autókat. Egy nap aztán a rossz embertől nyúlja le a verdát, aki tulajdonképpen a játék másik főszereplője, Michael, a visszavonult bankrabló. A fickó úgy néz ki, mintha Michael Madsen és Tom Sizemore izzadtavolna össze egy lucskos éjszaka, hogy végül Robert De Niro lelkibeteg maffiafőnöke legyen a szárazdajkája. Michael régi szaktársa és barátja, Trevor a harmadik főszereplő. Róla minél kevesebbet tudunk, annál jobb, így az olvasók lelki nyugalmának megőrzése érdekében róla nem árulok el semmit.
Harsány röhögést csiholó dialógusokkal spékelt sztorivonal köti össze a szereplőket, akik között kedvünkre váltogathatunk akár a ráérő időben, akár az akció ideje alatt is. Egy invenciózus megoldásnak köszönhetően akkor sem maradunk le a történet szeleteiről, ha csak az egyik karaktert visszük - ahogy azt én is terveztem. Eredeti szándékaim szerint ugyanis csak Michael kalandjai érdekeltek, ám mire ő érdemben feltűnt a történetben, addigra már menthetetlenül elkapott az ékszíj: elvittem Franklint hullámvasutazni, óriáskerekezni, bringázni a duzzasztógáthoz és terepmotorozni a hegyekbe. Megismertem link barátját Lamart, aki rábízta a rottweilerét Chopot, kiosztotta a belső feminista energiák felszabadításán munkálkodó nagynénje, majd sztriptíztáncosnőket tapiztattam vele, ha épp nem nézett oda a kidobó. Spanglizás közben bámulta a több csatornás tévét, amin frankón megírt cselekménnyel zajló műsorok mennek, beállítottam a mobiltelefonján a nekem tetsző háttérképet és csengőhangot, majd random fényképezgettem a készülékkel az utcákat járva. Rájöttem, hogy a játéknak van saját internetje, ahol vásárolhatok, regisztrálhatok társkeresőkre, olvashatok híreket (néha a saját viselt dolgaimról), követhetem a tőzsdét, amiben persze részt is vehetek, ha van rá pénzem. Szintén erről a netről tudtam meg, hogy a játéknak megvan a maga Fekete Dália-rejtélye; egy webes teszttel felmérettem a pszichémet a szcientológia egyház helyi megfelelőjeként aposztrofált Epsilon program számára, majd vaskos gubát adományoztam nekik, amivel újabb tartalmak nyíltak meg a játékban.
A rádióból a licenszelt 240 dal mellett eszméletlen szellemes, szocioszatírának is beillő műsorok, hírek és reklámok jönnek. A médiaszennyezés odáig megy, hogy drogos sztárok muffját fotózó papparazzinak segítek, és csak pislogok, amikor Michael hólyag fia, Jimmy követni (stalkigolni) kezd a helyi Facebookon (Lifeinvader). Nosza nyomtam egy ‘stalk’-ot a Los Santos Customs autószerviz LifeInvader oldalára, és rögvest kaptam egy ingyenes autóátfestést, amit a garázsukban beválthatok.
Franklin után Michaellel már kicsit nyugisabbra vettem a figurát: megidézve a Miami Vice-ot, Phil Collins muzsikájára száguldottam a fekete sportkocsimmal az alkonyati tengerpart mentén futó autópályán északnak, teniszezgettem a feleségemmel, Amandával, akiről hamar kiderült, hogy megcsal a teniszedzővel. Az ezt követő másfél millió dolláros kárt okozó kiborulás után felkerestem a Billy Crystalra emlékeztető agyturkászt, aki kimért pofátlansággal húzta a pénzt az ex-bankrabló zsebéből.
Mire aztán Trevor is képbe került, addigra… nem, nem! Megígértem!
Hőseink tulajdonságait (kitartás, erő, lövés, stb.) az éles bevetések mellett különféle ártatlan aktivitásokkal is serkenthetjük, úgy mint illegális autóversenyek, triatlon, lőtéri lövöldözés, golf, jóga, stb. Ezek a fejlődések annyira nem szignifikánsak, de mégis valamiféle jutalmat adnak azoknak akik elmerülnek ezekben a minijátékokban. Mindhármuknak van egy-egy egyedi különleges képessége is: Franklin le tudja lassítani az időt járművezetés közben, Michael ugyanezt lövöldözés közben, Trevornak pedig ha elgurul a tablettája, felezi az őt ért sebzéseket és megduplázza a kimenőket.
Karaktereink mellett a fegyvereinket és az autóinkat is tuningolhatjuk - utóbbiakat részben kozmetikailag, részben alkatrészileg. Ezt megtehetjük a játékon kívül egy mobil alkalmazásból is, mondjuk a munkahelyünkről, hogy mire hazaérjünk, a játékban már készen várjon a felspécizett járgány. Az eképpen értékessé vált járműveinket a garázsokban tudjuk elmenteni, ám jelenleg a rendszer itt egy buggal küzd, amit a fejlesztők már észleltek, és javítanak rajta. Amíg ez nem érkezik meg, addig a custom rendszámnál többet senki ne költsön egy autóra. Amúgy az említett mobilalkalmazásban tamagochizhatjuk Franklin kutyáját is, ami szintén kihatással van az eb játékban nyújtott teljesítményére, és ez már csak azért is fontos, mert az eb több küldetésre is társul szegődik majd.
A játék helyszíne egy Los Angelest, azon túl pedig Észak-Kaliforniát idéző, fiktív sziget, Los Santos Megye. A Rockstar Games úgy gondolta, hogy ideje nagyot robbantani, így a szintén képzeletbeli San Andreas állam ékköveként ragyogó sziget bejárható területének méretét majdnem 50 négyzetmérföldben határozták meg - ez több mint az eddigi összes játékuk területe összeadva. Ennek az észbontó méretnek csak egy részén terpeszkedik a város, azon túl beltengert, sivatagot, hegyeket, kisvárosokat, folyókat, fenyőerdőket találunk. Mivel megfelelő előkészítés után akár repülhetünk és ejtőernyőzhetünk is a sziget felett, három reptér is helyet kapott, valamint egy katonai bázis, ami az igazi Los Angelestől nem messze található Edwards légibázist hivatott reprezentálni. Ha búvárkodni vagy jetskizni támadna kedvünk, arra is van mód, akik pedig magaslati levegőre vágynak a sziget legmagasabb pontjára vezető ösvényt levágva a panorámafelvonóért pengethetnek pár dollárt.
Októbertől indul az ingyenes GTA Online, ahol már saját készítésű karakterekkel (igen, nőt is készíthetünk) küzdhetünk csapatban, vagy egymás ellen, privátban illetve publikus módban. Külön érdekesség hogy a Max Payne 3-ban bemutatott csapatépítős (crew) rendszer nem hogy átöröklődött, hanem egyenesen át is hozhatjuk a Max Payne-ben már bejáratott operatív csoportunkat a GTA-ba. Mivel az Online grandiózusabbnak ígérkezik mint maga az alapjáték, visszatérünk majd rá egy írás erejéig, ha bevizsgáltuk.
A Forbes magazin kutatása szerint a Grand Theft Auto IV-et a játékosok mindössze 27%-a vitte végig, ez a szám gyanúm szerint itt alacsonyabb lesz. Nem azért, mert nem jó a játék, hanem azért mert annyi mindent lehet benne csinálni a fősztorik mellett, hogy azok a játékosok, akik nem tudnak masszív napi 4-6 órát beletolni, vállalják a kockázatát annak, hogy végül elvesznek benne. Ezt azonban semmiképp sem írhatjuk a játék hátrányára, mert a sztorivonalnak igenis van vége, és aki fókuszálva játszik, 30-50 óra alatt végigviheti - hogy mi mindenről marad le közben, az már más tészta.
Mondják, hogy egy-egy konzolgeneráció kifutása előtt érkeznek rá a legjobb játékok, a fejlesztők addigra tudják/akarják/kényszerülnek kihozni a maximumot az adott vasból. Pár évet biztosan várnunk kell még arra, hogy egy ekkora játékot üdvözölhessünk az új generációs gépeken. Azt viszont még találgatni sem merem, mennyi időt kell böjtölnünk addig, míg még egy olyan emlékezetes főszereplőt kapunk, mint Trevor Philips.