Hatodikán érkezik a budapesti mozikba egy francia thriller, amelyben több az összefonódás és a körbetartozás egy tetszőleges francia város zsarui és maffiózói között, mint a teljes magyar építőiparban. (Pontosítok: másodjára érkezik, mivel az idei Francia Filmtavaszon már láthatta az igényes fesztivállátogató közönség. Viszont aki most elfárad a moziba, az a "thriller" címke ellenére olyan kisrealista izgalmakat élhet át, mint az első Die Hard óta nem sokszor.)

A francia "nuit blanche" kifejezésben és egy sarkvidéki fehér éjszakában az a közös, hogy mindkettőt végigvirrasztja az ember. Vincent (Tomer Sisley), a korrupt közrendőr (aki azért amúgy rendes gyerek) péntek éjszakai hőstettei közül ez még csak a legelső. A film nem cicózik, és rögvest az elejefőcím után megmutatja nekünk azt a balul elsült hajnali, utcai kokainrablást, amelynek következtében a nosecandy és a Le Tarmac diszkó jogos tulajdonosa, a José Marciano nevű maffiózó úgy dönt, hogy a Vincent lassan szétmálló házasságából született kamaszfiú elrablásával téríti jobb észre az apát. És indul a véget érni nem akaró éjszaka a fent említett diszkó labirintusában, ahol lüktető francia electro közepette kergetik egymást Vincent, a tulaj gorillái, a nem kevésbé gorillaszerű török maffiózók, akik szintén a kokainért jöttek, ja, és a rendőrség belső ellenőrzése is. A feszes, 89 perces játékidő végére már mi is levegőért kapkodunk, mint Vincent fia.

A Die Hardot emlegettem volna feljebb? Főszereplő és rendező mindent megtettek azért, hogy az akció éppolyan testközeli legyen, mint valamikor egy véres, izzadt atlétájú, kopaszodó közrendőr kalandjai egy Los Angeles-i vállalati épületben, mikor megformálójának még több haja volt, és mielőtt szupersztár lett volna belőle: Sisley állítólag nem használt kaszkadőrt, a rendező pedig, avval a szándékkal, hogy ne csak kungfubuzik nézzék meg a filmet, nem szokványos módon hétköznapi verekedéseket forgatott le, többek közt egy nagyüzemi konyhán, fazekak, fiókok és felmosófa igénybevételével folyó élethalálharcot is. Igen, sok jelenet kézi kamerás... (Viszont van jó néhány egészen egyedi és ötletes nézet is.)

Azért nem kell megijedni: ez a film nem egyenlő azokkal a cikkekkel, amelyekkel pár éve voltak tele az újságok, amikor kirobbant a maffiával tömegesen üzletelő marseille-i rendőrök botránya. Jó kis adrenalinlöketet ad, és mint egy igazi akciófilm esetében, még egy darabig úgy érezheted utána, hogy te is mindenre képes vagy. Azt mondtam már, hogy van benne még humor is?