Hadd kezdjem rögtön egy kis kitérővel! Minden egyes évben megy a vita, hogy miért ezt, és miért nem azt jelölték Oscarra. Az elégedetlenkedők száma különösen magas az idegen nyelvű filmek kategóriájánál, és sajnos általában jogos a zúgolódás. Ugyanakkor ne felejtsük el az Oscar egy másik aspektusát, történetesen azt, hogy hírt generál. A Dardenne testvéreknek, Kaurismakinek vagy Tarr Bélának már nem kell hírverés, viszont egy Bikanyak kaliberű filmnek létfontosságú. Persze ennek az egésznek nem erről kéne szólnia, de én most mégsem bánkódok: a Bikanyak jó film, megérdemelte a felhajtást.
Hadd kezdjem rögtön egy kis kitérővel! Minden egyes évben megy a vita, hogy miért ezt, és miért nem azt jelölték Oscarra. Az elégedetlenkedők száma különösen magas az idegen nyelvű filmek kategóriájánál, és sajnos általában jogos a zúgolódás. Ugyanakkor ne felejtsük el az Oscar egy másik aspektusát, történetesen azt, hogy hírt generál. A Dardenne testvéreknek, Kaurismakinek vagy Tarr Bélának már nem kell hírverés, viszont egy Bikanyak kaliberű filmnek létfontosságú. Persze ennek az egésznek nem erről kéne szólnia, de én most mégsem bánkódok: a Bikanyak jó film, megérdemelte a felhajtást.
Természetes dolog, hogy a világ forgalmazói elsősorban a film zsánerfilmes mivoltára építenek, és ebben nincs is semmi becsapó. Michael R. Roskam nagyjátékfilmes debütálása elsősorban krimi, méghozzá egy kifejezetten hangulatos bűnügyi történet.
Annak ellenére, hogy a világot elárasztják a hormonkezelt élelmiszerek, ezzel a problémával nem igazán foglalkoznak a játékfilmesek. Roskam most pótolja a hiányt, filmje az illegális szereket használó marhatenyésztők és a hormonmaffia világába száll alá komótosan régimódi, mégis fordulatokkal teli narratíva mentén.
Mégsem a krimiszál a film legfőbb erénye, hanem a dráma. A dráma, ami nem csak az alvilággal konfrontálja főhősét, egy fiatal marhatenyésztőt, hanem önmagával is. A külvilág tesztoszteronnal - szó szerint - átitatott eseményei mellett Jacky a saját hormonjaival is küzd. Egy gyerekkori trauma hatására a férfi bizonytalanná vált önmagával és saját férfiasságával szemben, így a szteroidokat és a hormonokat nem csak az állatokba, hanem saját magába is fecskendezi. Az egyre nagyobb izomkolosszus azonban kénytelen megbirkózni a mellékhatásként jelentkező dührohamokkal, és az agyában egyre inkább eluralkodó haraggal.
A főszerepet játszó Matthias Schoenaerts meg is birkózik: zseniális alakítása teljes joggal említhető egy lapon De Niro taxisofőrével vagy Fassbender szexmániás yuppijával. Egyértelműen ő ennek a filmnek a legnagyobb kincse, aki remélhetően kilép a nemzetközi színtérre: egy ilyen tehetségnek a világ legjobb rendezői mellett a helye.