Emberszabású rokonaink már megint uralomra törnek. Újabb majombőr egy rég kimúlt franchise-ról vagy nem várt messiás?

Emberszabású rokonaink már megint uralomra törnek. Újabb majombőr egy rég kimúlt franchise-ról vagy nem várt messiás?

Ugyan Tim Burton tíz évvel ezelőtt bemutatott Planet of the Apes remake-je rendesen megmozgatta a közönséget, a film maga nem volt több egyszerű rutinmunkánál, amely csupán maszkjaival és máig megfejthetetlenül zavaros befejezésével szerzett maradandó élményt. A siker viszont arra ösztökélte a Foxot, hogy ne hagyja a majmait békében nyugodni. Szerencsére azonban nem egy folytatás, nem is az újabb remake, hanem egyfajta revampolt előzményfilm - a szakma legújabb zsargonja szerint preboot - formájában látogatta meg újra a sorozatot. Azt már ti is tudjátok, hogy milyen kritikai és nézői visszajelzések kíséretében.

A film elvileg a jelenben játszódik, méghozzá San Franciscóban, de ez egy alternatív világ, amelyben óriásfenyők nőnek a város határában, pikk-pakk eltelt 8 évek egyetlen színész arcán sem hagynak nyomot, és az ember már elindult meghódítani a Marsot. Továbbá egy fiatal tudós (James Franco) révén az Alzheimer kór ellenszerének bevezetése is a küszöbön áll, csupán a végső teszt megy gallyra - az egyik tesztcsimpánz ámokfutást rendez a befektetők szeme láttára -, mire a projektet vezető kapzsi, ám nem túl okos nagyfőnök azonnal szemétre vágja a több milliárdos kutatást, pedig még az is kiderül, hogy a majomparádé annak volt köszönhető, hogy több szakavatott gondozó által felügyelt, folyamatos teszteléseken átesett majmok egyike mindenki tudta nélkül egyszer csak megellett. A rövid úton Caesarnak elkeresztelt csemetét a parkolópályára tett fiatal tudós veszi magához, és miközben titokban tovább folytatja a kísérletezgetést, a majombébi elképesztő intelligens emberszabásúvá fejlődik, melyről azzal tesz leginkább tanúbizonyságot, hogy különlegességét képes eltitkolni a tudós élettársa (Freida Pinto) előtt, aki történetesen majomrajongó állatorvos.

És itt most álljunk meg egy szóra! A külföldi kritikák okos és decens forgatókönyvről zengedeznek, de talán a fenti sorok alapján leszűrhető, hogy akkor jársz a legjobban, ha erre a filmre is blockbuster-dioptriás szemüvegben ülsz be, és megpróbálod figyelmen kívül hagyni a közhelyes emberi szereplőket - a lázadó tudóst, a kapzsi projektvezetőt, a túl szép, hogy okos legyen kirakatarát vagy a gonosz állatgondozót -, továbbá a történet félig-meddig ügyesen rejtegetett csapdáit, és inkább arra az egyetlen tényezőre koncentrálsz, melyet a film címe is magán hordoz: a majmok lázadására.

Az ezt levezető Caesar figurája ugyanis az egyik legjobban kidolgozott figura, akit idén nyáron mozivásznon láthattunk, pedig még csak nem is beszél (*). Kálváriája akkor veszi kezdetét, mikor egy balesetnek köszönhetően elveszik őt nevelőszüleitől, és egy olyan intézménybe zárják, amely leginkább egy majombörtönre emlékeztet (mondom: alternatív világ!) és ahol néhány fajtársával együtt hamarosan megtapasztalja, milyen az igazi elnyomás.

Mivel a filmtörténelem során már megannyi lázadóval találkoztunk, ezért a forgatókönyv Caesarból is könnyedén faraghatott volna jellegtelen típusfigurát, ám annak ellenére, hogy Spartacustól Mickey Knoxig minden revolúciós vezér tulajdonságát magán viseli - legyen az valós vagy fikciós -, a majomvezér akciói és reakciói végig hitelesek maradnak, részben a jó tíz éves mo-cap gyakorlattal rendelkező Andy Serkis, nagyobb részben pedig a Weta elképesztő teljesítményének köszönhetően. A majmok megvalósításába, felépítésükbe, mozgásukba, mimikájukba aligha lehet belekötni, megkockáztatom, hogy csupán annak köszönhetően lehet tudni, hogy animáltak, amit művelnek.

És a film második felében rendesen lesz dolguk, ugyanis a történések megalapozásának helyét átveszi az akció, amelyben ugyan akadnak túlkapások (vajh azt a majmot ki tanította meg lovagolni? az meg hogy élt túl egy háromemeletes ugrást?), de messze nem Michael Bay-i mértékűek. Ruper Wyatt pedig remek ötletekkel (pl. a majmok vonulását kísérő ijesztő levélhullással) és vizuális trükkökkel dobja fel a felpörgetett finist, amely - ahogy az sejthető volt - szépen megágyaz a folytatásoknak. Csak remélni merem, hogy azokban a humán szereplők is kapnak agyat, nem csak a majmok. Vagy különben jöhetnek a telekinetikus atomeberek.

kövess minket facebookon és twitteren!

*SPOILER: egy darabig.