Egy percig sem vitatkozom azon, hogy Magyarországon picsadrága a Blu-ray. 6-7.000 Ft-ot ki kell perkálni egy olyan kiadványért, melyet bármely külföldi online boltból be lehet szerezni 30-40, akár 50%-kal is olcsóbban (csupán magyar vonatkozás nélkül). Ez a helyzet, és ez bizony patt. Habár egy mostani bejelentés kapcsán lehet, hogy nagyon gyorsan borulni fog minden, és utána nem marad más, csak néhány értetlenül pislogó HD-fanatik, aki a sebeit nyalogatja.

Egy percig sem vitatkozom azon, hogy Magyarországon picsadrága a Blu-ray. 6-7.000 Ft-ot ki kell perkálni egy olyan kiadványért, melyet bármely külföldi online boltból be lehet szerezni 30-40, akár 50%-kal is olcsóbban (csupán magyar vonatkozás nélkül). Ez a helyzet, és ez bizony patt. Habár egy mostani bejelentés kapcsán lehet, hogy nagyon gyorsan borulni fog minden, és utána nem marad más, csak néhány értetlenül pislogó HD-fanatik, aki a sebeit nyalogatja.

De előbb lamentálnék a kialakult helyzetről, ahogy én látom. Ahhoz, hogy itthon is olcsóbban férhessünk kedvenceinkhez BD-n, jóval többet kellene belőlük eladni, mivel jelenleg ugyanazon költségeken (jogdíj, szinkron, felirat, marketing, stb.) jóval kevesebb kiadvány osztozkodik, mint más országokban. Ahhoz viszont, hogy több kiadvány fogyjon, manapság már vért kell izzadni. Magyarán nem biztos, hogy megérné sem pénzt, sem energiát belefektetni. Egy, a DVD-hez képest (a tömegek számára) látványos előrelépést nem hozó médiummal nehéz új piacrészt nyerni, főleg ha versenyezni kell a szélesre tárult internet kincseivel, sok-sok magyar nyelvű tévéadóval és persze magával a DVD-vel és annak nemzetközi szinten rettenetesen alacsony árával.

De miért is lett ilyen olcsó a DVD nálunk? Miért lehet még a legnagyobb címekből is nevetségesen keveset eladni, amennyiben az árcédula 2.990 Ft-ot ír? Sok-sok évvel ezelőtt, mikor az akciós ár nem ment 3.990 Ft alá, befutott az első DVD-mellékletes magazin, amiért ellenállhatatlan árat: 2.490 Ft-ot kértek. Hogy mit kaptál a magazin mellé (az Art of War című közepesen szar Wesley Snipes-filmet), az tulajdonképpen másodlagos volt: mindenki bezsákolta, és örült neki, hogy milyen jó boltot csinált. És a magazin kiadója is jó boltot csinált, minek hatására egyik napról a másikra megszaporodtak a mellékletes magazinok, melyek nem csak árban licitáltak egymás alá (aztán minőségben és tartalomban is, hisz a végén már csak nevükben voltak magazinok azok a kartonlapok, melyekhez DVD-t csomagoltak), hanem mértéktelenül magas példányszámmal jelentkeztek, melynek hatására iszonyatos mennyiségű remittenda gyűlt össze, mit aztán szépen kiszórtak mindenhová 990 Ft-ért. A vevők meg örültek, és onnantól kezdve csak azt lesték, hogy mit tudnak megvenni ezen az áron. A minőség, a tartalom másodlagos volt. Ahhoz, hogy a minőségi filmekre szakosodott kiadók ilyen igények mellett életben maradhassanak, kénytelenek voltak együtt úszni az árral: lejjebb adni a minőségből, rámenni az olcsóra, és ahogy mondani szokták, a többi már történelem.

Visszakanyarodva a Blu-rayhez. Nehéz a sorsa itthon a kiadványnak (külföldön jobb a helyzet, de egyes elemzések szerint ott sem váltott be minden hozzáfűzött titkos reményt), de ahelyett, hogy ésszerű döntések nyomán az esetleges vevőket tájékoztassák a formátum előnyeiről (vevőkör pedig létezik, hisz nincs is menőbb a lapostévénél, főleg ha 3D-s) és az árszínvonal lassú, de konzekvens lefelé módosításával nyerjenek új rajongókat (van olyan kiadó, aki ezt teszi), beüt a krach: megjelent az első BD-mellékletes magazin, méghozzá 2.490 Ft-os áron.

Vajh a történelem megismétli-e önmagát? Talán igen, talán nem. A magazin ezúttal is részben alibinek tűnik (a szakértői hozzáállás már a formátum nevének hibás leírásánál megkérdőjelezhető), az 54 oldal pedig még tartalomból sem kínálhat fenséges mennyiséget: szóval a lényeg ezúttal is a lemez, melynek specifikációi első pillantásra ugyan nem tűnnek rosszak (a tartalmát nem ismerem: jó film?), de az némi viszolygásra ad okot, hogy egyik főszereplő nevét sem sikerült helyesen feltüntetni a borítón. Na, de ha a korong ennek ellenére minden tekintetben megállja a helyét, sőt rá is tud licitálni néhány 6-7.000 Ft-os versenytársára, akkor is felvetődik a kérdés: újfent rohannak-e majd az emberek zsákolni?

Ahhoz, hogy ez a magazin és ez a BD ilyen áron megjelenhessen, valószínűleg elég tetemes példányszámot kellett legyártatni belőle (minimum 5.000 db-ot, de esélyesebb, hogy 10.000-et), és ezt a mennyiséget még ilyen áron sem biztos, hogy el lehet majd adni. Hisz mint említettem, megváltoztak a körülmények. Lehet, hogy mostantól ez az összeg és ez a magazin lesz az egyik fő hivatkozási alap abban a vitában, hogy "miért ilyen drágák a BD-k nálunk", és megint jön a viharos siker, aztán a szimpla vihar, majd a sebnyalogatás, de az is lehet, hogy ez a vállalkozás pillanatok alatt kifullad, és visszaáll az alaphelyzet, ami korántsem rózsás, de még létező. Ti hogy látjátok?

kövess minket facebookon!