A lányok angyalok, ebben nem illik kételkedni, de Judd Apatow tudja, hogy az angyalok is esznek babot...vagy legalábbis hasonló hatással bíró brazil kaját.

Hogy miről is beszélek, annak inkább járjon mindenki maga utána a moziban, essék inkább szó a producer úr további tudományáról. Átütő sikere, A 40 éves szűz óta már egy tucat filmet finanszírozott, s ezek jelentős része a barátságról mesélt sajátos megközelítésben. Nos, a Koszorúslányok sem szól másról, az esküvő és az azt övező felhajtás csupán háttérrel szolgál ehhez, de hát mi is lehet -a filmek és sorozatok tanítása szerint- nagyobb trauma annál egy harmincas nőnek, mint mikor legjobb barátnőjét eljegyzik, ő meg ott áll pasi (meg pénz, meg minden más) nélkül. Ha ez nem lenne elég, még legjobb barátnői és koszorúslányi pozíciójáért is meg kell küzdenie.

E küzdőt pedig Kristen Wiig alakítja, aki teljesen rászolgált erre a főszerepre, s mindent meg is tett a siker érdekében. Botladozásai, viccesen kínos pillanatai és kapcsolatai tisztességes és kevésbé olyan férfiakkal idézik Bridget Jonest is, nagy kár, hogy nincs brit vonatkozás, mert így nincs túl sok esélye az Oscar-jelölésre. A nézők azonban hálásak neki az amerikai jegyeladások tanúsága szerint, s miért ne lennének azok: nemcsak a hölgyközönség rokonszenvezhet vele, hanem az erősebbik nem is, ha másért nem is, hát a filmmel magával összhangban álló szókimondóságáért és bevállalósságáért (a nyitójelenet egy igen kiadós ágyjelenetet tár elénk). A többiek is jó partnerek ebben: mindenkinek megvan a maga bája és baja, s az is kiderül, hogy van, aki egészen más, mint amilyennek kezdetben gondoltuk.

Egy szó mint száz, ezekre a szereplőkre és színészekre ugyanúgy, vagy tán még jobban lehet számítani, mint a korábbi, hasonló vígjátékokéira, s nagy szerencse, hogy ezúttal szoknyát viselnek: ez kellő frissességgel tölti meg az ismert formulát (aminek része a két órás játékidő is), de ezzel együtt nem szakad el az erős gyomrot kívánó momentumoktól sem. De tényleg, aki könnyen kidobja a taccsot, inkább válasszon mást. Aki viszont bírja a gyűrődést, annak sok jó, ámbár nem mindig újszerű poénban lesz része, meg egy ugyancsak semmi meglepetéssel nem szolgáló, de azért kellemes szerelmi történetben. Épp mint egy esküvőn.