Hogy kicsit elferdítsem Peter Parker kedvenc jelmondatát: a hatalom óriási nyomással jár. Két évvel ezelőtt a Marvel háza táján túl kevesen gondolták azt, hogy Vasember szárnyalni fog. A 2008-as nyarat nyitó szuperhősmozi címszereplője sosem volt az a megasztár, mint pókok által megcsípett vagy denevérek által megrémített pályatársai. Rendezőjét csak azok tartották számon, akik tudták, mi fán terem az a SWINGERS, főszereplője, nos ő pedig látott már sokkal szebb napokat is. Erre mi történt? Tony Stark odamutatott Indiana Jones-nak és ha A Sötét Lovag nem szállta volna meg a mozikat, bizony, bajnokot is avathattunk volna.
Az időközben eltelt két évben Robert Downey Jr.-ra egyetemben a Vasember is intézménnyé vált - valószínűleg itthon is minimum 50%-kal több nézőt csal majd be a mozikba, mint az első rész -, így az elvárások is más képet mutattak, mint két éve.
Hogy kicsit elferdítsem Peter Parker kedvenc jelmondatát: a hatalom óriási nyomással jár. Két évvel ezelőtt a Marvel háza táján túl kevesen gondolták azt, hogy Vasember szárnyalni fog. A 2008-as nyarat nyitó szuperhősmozi címszereplője sosem volt az a megasztár, mint pókok által megcsípett vagy denevérek által megrémített pályatársai. Rendezőjét csak azok tartották számon, akik tudták, mi fán terem az a SWINGERS, főszereplője, nos ő pedig látott már sokkal szebb napokat is. Erre mi történt? Tony Stark odamutatott Indiana Jones-nak és ha A Sötét Lovag nem szállta volna meg a mozikat, bizony, bajnokot is avathattunk volna.
Az időközben eltelt két évben Robert Downey Jr.-ra egyetemben a Vasember is intézménnyé vált - valószínűleg itthon is minimum 50%-kal több nézőt csal majd be a mozikba, mint az első rész -, így az elvárások is más képet mutattak, mint két éve.
Csupán két dolog nem változott: az előzetesei alapján az IRON MAN 2-től sem túl sok jót vártam. Túl sok a bábú a sakktáblán, gondoltam, miközben képzeletben megpróbáltam elhelyezni az új belépőket - Scarlett Johnassont, mint a kérdőjeles oldalt képviselő Natasha Romanoff ügynököt, Sam Rockwellt, mint rivális fegyvergyárost, a Predator földi hasonmásaként tetszelgő War Machine-t, meg persze Mickey Rourke tetkókkal és fuksszal telepakolt Ivan Vankóját, művésznevén Whiplash-t. Fel is ötlött bennem a saját súlya alatt összerogyott SPIDER-MAN 3 keserű rémképe, s ezen sem a trailer betyárosan karikázó ostorosa, sem a gumi módjára pattogó vasmonstrumok látványa nem segített.
És mint két éve, ezúttal is kellemesen csalódtam. Többé-kevésbé. Szerencsére a filmnek nem csak figurái és méregdrága akciójelenetei vannak, de cselekménye is: a publikum előtt színt vallott Tony Starknak meg kell felelnie a nemzetbiztonságnak, amely teljesen érthető módon aggódik az egomán milliomos önjelölt hősködései miatt. De ennél is nagyobb probléma az, hogy a mellkasába szerelt reaktor, amely életben tartja Starkot, lassan meg is öli egyben, s ez nem csupán hatékonyságán, de szellemi integritásán is meglátszik.
Mielőtt még bárki azt hinné, hogy az IRON MAN 2 az elmúlásról regél, netalántán egy franchise "sötét középső" része lenne, gyorsan leszögezem, hogy Tony Stark, azaz Robert Downey Jr. ugyanazt a sármör viccládát szállítja, akit anno szívébe zárt a világ apraja, nagyja. Ennek érdekében be is áldozzák az első rész végén bimbózó kapcsolatát Pepper Pottsszal, hisz Stark úgy nem lenne képes olyan excentrikus életmódot folytatni, ha otthon várná az asszony.
A történet gyenge oldalát inkább a gonosztevők képviselik, egészen pontosan Whiplash (Sam Rockwell derekasan hozza az impotenciáját fegyverkezéssel álcázó Stark-imitációt), akinek csupán ködös indokai vannak arra, hogy Tony Stark haragosa legyen, s kisebb megvillanások, meg a közhelyszámba menő orosz mentalitása ellenére meglehetősen mostohán bánnak vele. Ééérted, vedeli a vodkát. A kilépője pedig sokakban kelt majd hiányérzetet.
A vitriolnál maradva, az időközben színészt cserélő Rhodey és Stark civakodása - melynek eredményképpen tulajdonképpen megszületik War Machine - jobban emlékeztet egy tinidráma épületbontással kiegészített változatára, mint éles fordulópontra. Elkerülhetetlen kibékülésük is legalább ennyire felületes - viszont mint sok más a filmben, ezek a sánta momentumok sem mentesek a humortól.
S talán képmutatás igazi mélységet várni egy nyárnyitó blockbustertől, amelyben szerencsére csupán két(!) nagy akciójelenet van, melyek tényleg gigantikusak, de egyáltalán nem nyomják agyon a történéseket. Jon Favreau villoghat Stark testőre szerepében, a csúnyán összement, de kamaszos szépségéből mit sem veszítő Scarlett Johansson igazi gyilkos, már ami a mozdulatait illeti és nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, de a legélénkebb Gwyneth Paltrow, mint Pepper Potts, akinek nem csupán főnöke egóját, de a vállalat vezetésének súlyát is el kell viselnie.
De persze az igazi sztár maga Robert Downey, Jr., aki azon ritka szuperhős-figurát hozza, aki legalább annyira érdekes alteregón innen és túl. Végül pedig egy jó tanács: üljétek végig a feliratokat! Ó, és figyeljétek Captain America kameóját!