Nem volt gyerekszobád? Annyi baj legyen! A Pixar Animation Studios mindenkit megajándékozott eggyel a mozi történetének vitathatatlan mérföldkövét jelentő TOY STORY – JÁTÉKHÁBORÚ című, teljes egészében számítógép-animációs filmmel, ami folytatásával egyetemben most újfent a vásznon élvezhető – ezúttal 3D-ben.

Nem volt gyerekszobád? Annyi baj legyen! A Pixar Animation Studios mindenkit megajándékozott eggyel a mozi történetének vitathatatlan mérföldkövét jelentő TOY STORY – JÁTÉKHÁBORÚ című, teljes egészében számítógép-animációs filmmel, ami folytatásával egyetemben most újfent a vásznon élvezhető – ezúttal 3D-ben.

Első rész
Vérbeli sikersztori: TIN TOY című rövidfilmje jóvoltából a Pixar Animation Studios a Disney-től kapott megbízást egy egész estés animációs filmre, és bár nem volt könnyű szülés, az 1995-ben bemutatott kész mű elsöprő sikert aratott a jegypénztáraknál, több Oscar-díjra jelölték, később az Filmmegőrzési Bizottság felvette a Nemzeti Filmarchívumba, az Amerikai Filmintézet 99. helyre sorolta a 100 legjobb amerikai film listáján, s jelenleg is kizárólag pozitív kritikák olvashatók róla a Rotten Tomatoes-on. Túlzás volna? Ugyan, dehogy. A TOY STORY – JÁTÉKHÁBORÚ nem pusztán technológiai vívmányaival érdemelt ki speciális helyet ezeken a fórumokon. Jóllehet, már ez önmagában is emlékezetessé tehette volna, hiszen a részletgazdagsággal kimunkált figurák és környezetük szemkápráztató mód elevenedtek meg a vásznon. Készült azóta számtalan legalább olyan kiváló munka, ám elsősége révén mégis a legjobb marad. Úgy, ahogy a CSILLAGOK HÁBORÚJA vagy a JURASSIC PARK. Túlszárnyalták őket, mégis verhetetlenek. Az idő vasfoga mit sem fogott rajtuk, ám mégis: ez a bennük rejlő lélek dolga.

A szem sok mindent lát és előbb-utóbb mindenhez hozzászokik, így amivel a szívekbe is belopta magát John Lasseter filmje, az rendkívüli spiritusza. Szellemes, sziporkázó, szarkasztikus, történetében is innovatív és eredeti, és nem félt néhány, egy gyerekfilm-főhőstől meglepően szokatlan jellemvonás megnyilvánítására Woodyban, a cowboybabában. Persze jó okkal, hogy az általa bejárt út tapasztalataiban (miszerint jó, ha vár egy jó barát) a néző is osztozhasson. Még szép, hogy.

Második rész
Felejtsd el A KERESZTAPA II.-t és A BOLYGÓ NEVE: HALÁL-t, hagyd a TERMINÁTOR 2.-t és tedd félre A SÖTÉT LOVAG-ot. A filmtörténet legjobb folytatása nem máshoz, mint egy animációs filmhez kötődik. De hogy is kezdődött? A nagy sikerre való tekintettel a Disney folytatást rendelt Woody és Buzz kalandjaiból, persze jó szokásukhoz híven videoforgalmazási szándékkal. A munkafázis közepette azonban rádöbbentek: e minőségi produktumnak a vásznon a helye. A világ legkiválóbb döntései között tarthatnák számon ezt, ha lenne ilyen lista, hiszen a TOY STORY – JÁTÉKHÁBORÚ 2. még az első epizódra is rálicitált a bevételekben, nem is kevéssel, elnyerte a legjobb (vígjáték/musical) filmnek járó Golden Globe-ot, míg a Rotten Tomatoes-on nemes egyszerűséggel minden idők legjobb filmjeként tartják számon sziklaszilárd 100%-ával.

A Pixarnál tudják, hogyan kell valamit folytatni: újat mondtak a bevált stílusban, az önismétlést figyelmesen elkerülve kapcsoltak vissza a korábbiakhoz és hangsúlyosabb szerepet kapott a meg is újított humor. A nyilvánvalókon túli, ízlésesen elszórt popkulturális morzsákat a figyelő szem és fül tudja összeszedni, mert nem tolják az ember képébe, ahogyan a manapság futó rokondarabok. Jól tudták az alkotók, hogy idézni csak a legnagyobbaktól érdemes (CSILLAGOK HÁBORÚJA, JURASSIC PARK...hmmm), de nem feledkeztek meg arról, hogy ami igazán szórakoztató, az a saját erő és frissesség; ez olyan jelenetekben rejlik, mint az átkelés a túloldalra az útjelző bójákkal. Klasszikus. Az animáció megint pazar, a kreativitás ismét ott lapul minden képkockában, amit kiválóan reprezentál a bakiparádé a végefőcím alatt. Naná, hogy.

A 3D-ről
A Pixar a FEL-lel kezdődően minden filmjét 3D-s mozivásznakra is kompatibilisen készíti, de szerencsére megtapasztalhattuk tavaly októberben, hogy ez cseppet sem ment a megszokott minőség rovására. A 3D-s effektusok ma sem hivalkodóak, egy tizenöt, illetve tíz éve készült produkcióról pedig ez természetesen a legkevésbé sem mondható el. Ami azt illeti, a TOY STORY első részénél hajlamos az ember megfeledkezni róla, hogy 3D-ben történnek az események előtte, s csupán az orrnyeregre nehezedő szemüveg emlékezteti rá. De ez most jó vagy rossz?

A második rész már nyújt némi manapság megszokott attrakciót a hozzáadott dimenzió terén: a nyitójelenet, melyben a videojátékhős Buzz beveszi Zurg császár bázisát, mintha kifejezetten csak ezért készült volna. Aztán ahogy egyre elmerülünk az események forgatagában, megint csak arra eszmélünk, hogy az erejéből mit sem vesztett látványtól megterhelt szemünket megdörzsölni akarván valami szilárdba ütköznek ujjaink. És ez egyáltalán nem rossz, higgyétek el: hogy magukat a filmeket ennyi év után ismét nagyvásznon láthatjuk, izgulhatjuk és derülhetjük végig, már megéri a mozijegy árát. Lehet, hogy nem lesz térdcsapkodás, de konstans mosolyunkat legalább olyan nehezen tudjuk letörölni szánkról a végén, mint túravezető Barbie utolsó feltűnésekor.