Kutya legyek, ha tudom, mi a befutó trend Hollywoodban. Egy-két éve még jól besötétítettek a moziban és mindenféle eredettörténettel kaszáltak nagyokat, ugyanez 2009-ben már csak félig működött. A TERMINATOR-filmek előzményeit feldolgozó SALVATION-ben Christian Bale ugatott véresen komoly arccal, míg a STAR TREK (BEGINS)-ben egy raklapnyi fiatal tett úgy, mintha az emberiség sorsa egy nagy kaland lenne; ezzel szemben itt van ez a SHERLOCK HOLMES-mozi, amely, mint a mesében, se nem sötét, se nem eszképista, újra is kezdi, meg nem is, és a moziból kifelé jövet arra gondoltam, hogy láttam is, meg nem is.

Kutya legyek, ha tudom, mi a befutó trend Hollywoodban. Egy-két éve még jól besötétítettek a moziban és mindenféle eredettörténettel kaszáltak nagyokat, ugyanez 2009-ben már csak félig működött. A TERMINATOR-filmek előzményeit feldolgozó SALVATION-ben Christian Bale ugatott véresen komoly arccal, míg a STAR TREK (BEGINS)-ben egy raklapnyi fiatal tett úgy, mintha az emberiség sorsa egy nagy kaland lenne; ezzel szemben itt van ez a SHERLOCK HOLMES-mozi, amely, mint a mesében, se nem sötét, se nem eszképista, újra is kezdi, meg nem is, és a moziból kifelé jövet arra gondoltam, hogy láttam is, meg nem is.

Öt-tíz éven belül teljesen magától értetődő lesz az, hogy ha az emberek meghallják Sherlock Holmes nevét, akkor még véletlenül sem egy nagyítóval szöszmötölő, hajlott hátú figurát képzelnek maguk elé, aki morózus ábrázattal filózik és a logikáról papol, mint valami viktoriánus Spock. Holmes mostantól akcióhős. Nincs olyan rosszfiú, akinek ne tudna szíjat hasítani a hátából, úgy nyomoz, mintha egy nagyzenekart vezényelne, a megoldást pedig úgy tálalja, mint egy bűvész a repülőgép-anyahajó éltüntetését. Holmes szupersztár: mindig a középpontban van, kényeskedő, hisztis, mindent jobban tud és elképesztő vehemenciával táguló egója megkeseríti a körülötte élők életét.

Holmes kellemetlen figura. Még Robert Downey Jr.-nak se nagyon sikerül megkedveltetnie, pedig ő aztán minden tudását beveti, mégsem értem, hogy Watsont (Jude Law) mi köti hozzá, és a nyomozó szemlátomást mindent megtesz annak érdekében, hogy magához láncolja őt. Ha Irene Adler (Rachel McAdams) nem sétálna át néha-néha a színen, még azt találnám hinni, hogy Holmes szerelmes a jó doktorba, aki kétségkívül maszkulinabb és talpraesettebb, mint amilyennek dr. Watsont elképzelnénk. Persze, érezhető, hogy mi volt a cél, mégsem sikerült azt elérni. Jelen esetben kettejük felállása néha beteg-páciens viszonyt, máskor úr-szolga kapcsolatot sugall, és csak nagy ritkán jön át az, ami egy "buddy movie" alapja: az egyenrangúság.

A kémia egyébként is nagy hiányosság a filmben: míg a rondán zavarosra vett és a nyomozást hókuszpókusza cserélő történet színültig van alkímiával, addig a figurák között alig-alig észlelhető kapcsolat. A Mark Strong által megtestesített főgonosz indítékai ködösek, Irene Adler megmozdulásai szintúgy, sőt még a Holmes-hoz fűződő románca is csak egy kihagyott ziccer.

Ennek fényében a kétségkívül erős rendezés (amely a rossz nyelvek ellenére magán viseli Guy Ritchie keze lenyomatát), a kiválóan életre hívott XIX. századi London mocskos/füstös látképe és a dinamikus akciójelenetek nem hatnak többnek, mint a semmibe ellőtt puskapornak. De majd egy jön egy folytatás és az talán végre életet lehel a figurákba és a sztoriba. Csupán ennyi hiányzik a szórakoztatáshoz.