Épp itt volt már az ideje annak, hogy Darren Aronofsky felébredjen. Talán végre rádöbbent arra, hogy túlságosan tehetséges ahhoz, hogy bölcsész kocsmák és filmgeek összejövetelek számára indítson színes-szagos vitatémákat, melyekbe azt látsz bele, amit csak akarsz, csak nehogy észrvedd, hogy az audiovizuális kéreg mögött tulajdonképpen nincs semmi. Örvendetes, hogy Aronofsky végre felismerte, hogy hiába szól a mozi a hangról és a képekről, nem a szem és a fül a legfontosabb érzékszerv, amit meg kell érinteni.

Kell egy történet. Szóljon agyhoz, szellemhez, szívhez, édes mindegy, sőt jelen esetben az sem számít, hogy két kézzel lehet szórni a közeli és távoli rokonokat Jake LaMottától Rocky Balboáig, hisz ha van egy sztorid - jelen esetben egy megtört lélekről, aki a visszatérésről álmodozik, s nem is feltétlenül a ringbe, sokkal inkább az életbe -, s eme sztorinak teljes mértékig alárendeled magad, mi több, úgy meséled el, hogy az mindenkihez szóljon, akkor nem csupán azt éred el, hogy a néződ komolyan vegye azt a bohóckodást, amit bizonyos helyeken professzionális pankrációnak hívnak, hanem még könnyet is képes vagy csalni egy felnőtt férfi szemébe.

Nem kötelező tudni, de azért nem árt: azt a szétcseszett ábrázatú monstrumot, aki eme film főszerepét alakítja, valaha Mickey Rourke-nak hívták. Fiatal volt, energikus, szexi és rémületesen tehetséges. De ezek az idők elmúltak: heves természetének, önpusztító életvitelének és elhibázott döntéseinek hála apránként morzsolta fel életét, míg el nem jutott arra az "egykoron harcos volt" szintre, kinek nevét talán még nem feledték el, de egy lyukas garast nem tettek volna rá. Az elmúlt évek tapasztalata alapján viszont Hollywoodnak pont ilyen figurákra van szüksége: Downey Jr-kra és Stallone-kra; kiégett árnyékokra, akiknek adhat még egy esélyt, mert a nézők is szeretnek kegyelmet gyakorolni.

Van, aki megérdemli. Természetesen nem nehéz felfedezni a párhuzamot a filmbeli Randy "The Ram" Robinson és Mickey "El Marielito" Rourke élete között, emberünk játékának őszintesége mégis lehengerlő és torokszorító. Nincs az a lélek, aki ne bocsátana meg neki. Rourke még azt is eléri, hogy Aronofsky szépen elpakolja a szűrőket, leszerelje a ködgépeket és a reflektorokat, kikapcsolja a számítógépet és szépen, csendben filmezze Mickey Rourke-ot, ahogy elmeséli Mickey Rourke történetét. Hallgasd csak.