Nem vitás, az idei Oscar-harc két film, egy nagy hollywoodi generációs dráma (THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON, 13 jelölés) és egy apró, de messzire tekintő független mozi (SLUMDOG MILLIONAIRE, 10 jelölés) között zajlik majd. Ha a statisztikákat nézed, láthatod, hogy általában az előbbi győz, az utóbbi pedig kap egy vígasz forgatókönyv-díjat, de idén más lesz a helyzet, ugyanis egyik film sem az, aminek első pillantásra gondolnád.
Az amerikai filmgyártás büszkeségei, a közönséget és szakmát egyaránt bódulatba ejtő megadrámák nagy eseményekről, nagy pillanatokról és nagy érzelmekről regélnek: így nyertem meg a polgárháborút, így haltam meg a kedvesem karjaiban és így tovább. A BENJAMIN BUTTON-nak nincsenek ilyen nagy pillanatai, melyekre jelenetek egész sorát épít, hogy csalárd módon könnyeket és tapsot zsákmányoljon a befogadóról. Nem: a melankóliába mártott BENJAMIN BUTTON elejétől végéig az elmúlásról regél. Arról, hogy lassan, de biztosan eljön az utolsó bekezdés, s lehet lovagolni azon, hogy FORREST GUMP, meg TITANIC - a felszínes összevetéseken túl ezeket a klaszikusokat semmi sem köti David Fincher (de)konstruktív drámájához.
Benjamin Button ugyanis nem figyelmeztet arra, hogy éld tartalmasan az életed, légy jelen, alkoss hullámokat, szeress és légy szeretve, stb-stb. Buttont már születésének pillanatában leírják, s egész életében a halál veszi körül: nem a dicső vég, hanem az, hogy minden félbeszakad, bármennyire is küzdesz, sem befolyásod, sem dühöd nem lehet akkora, hogy ezen változtass. Szerencsétlen villámsújtotta flótás sem tudja elmesélni mind a hét csapást, Torta úr órája is eltűnik, a filmnek keretet adó Daisy a jelenben sem meleg fénybe ágyazva, szerető családtagok által körülvéve hagyja el az árnyékvilágot, hanem a fenyegető tornádó ridegségében, egyedül.
Furcsa tanítás az egy állítólagos melodrámától, hogy ne küzdj, hagyd, hogy hadd múljon el, mégis érdemes meghallgatni, mert úgy is lehetsz értékes ember, ha halálod után nevedre nem emlékszik senki, ha nem alkotsz maradandót, ha nem cselekszel (hisz Button sosem irányít, sosem veszi kézbe a sorsát, csak sodródik és vár), hanem egyszerűen csak megbékélsz magaddal és a környezeteddel.
Fincher kifordított antieposzt forgatott, fityiszt mutatott az elvárásoknak, amit előbb vele szemben (miért nem sci-fi? miért nem thriller?), aztán később magával a filmmel szemben (miért nem hős? miért nem beszél?) támasztottak. A filmje természetesen nagyívű, egyszerre mesteri és mesterkélt: süt belőle a profizmus - színészi, technikai szinten egyaránt, de a lénye mégis annyira hétköznapi, hogy valószínűleg vereséget fog szenvedni a versenyben.
A négyes pályán ugyanis egy igazi szörnyeteg úszik: rafinált darab a SLUMDOG MILLIONAIRE. Kis költségvetéssel, többnyire obskurus helyszínekkel, nóném színészekkel és olyan kerettörténettel bír, mellyel nehéz rezonálni - Legyen ön is milliomos a moziban? Mi jöhet ezután? Kapcsoltam: A film?
Természetesen egy tisztavérű Sundance-ivadéktól a fenti tételek egyáltalán nem állnak messze, de a SLUMDOG egyáltalán nem ezeken a vízeken hajózik. A függetenség csupán álca: Danny Boyle sorskovácsoló meséje szégyentelen melodráma, faltól-falig tartó giccs, szélsőséges érzelmek, fényese mázolt plakátfigurák örömtánca, és mégis működik.
Mit működik: beránt, megmárt, átmos és a moziból kifelé menet még rakétákat is szerel a hátadra, hogy hazáig lebegj. És emiatt minden gyarlósága, minden trükkje, minden számítása megbocsátható.
Lust for Life. Megmosolyogtató, hogy a SLUMDOG üzenete megegyezik Danny Boyle legnagyobb mesterművének (mert legalább kettő van neki) kicsengésével, pedig a két filmet világok választják el egymástól, s nem csak földrajzilag. A skót sekélyemberek helyett itt igazi típusfigurák láthatók: az elvhű főhős, a gyarló testvér és a szép lány, aki nem több egyfajta jutalomnál, amit az ember felszögel a falra (s abban reménykedik, hogy nem szólal meg, hátha nincs is mondanivalója).
De olyan jó nézni. Olyan jó elhinni, hogy lehetsz nyakigláb, lapátfül, nyitott száj, bamba tekintet, ha kitartó vagy, ha nem adod fel, akkor te is kaphatsz egy ilyet. De a SLUMDOG nem csupán a SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG előtt tiszteleg: a színes-szagos kavalkádba befér egy rész TWIST OLIVÉR, egy rész KOLDUS ÉS KIRÁLYFI és ha hunyorítasz, akkor még a SZÉP REMÉNYEK idealizmusát is felfedheted. Ezek gyönyörű történetek, nem vitás, meylekből bármikor jöhet a repeta, feltéve ha nem borul az egyensúly és az összeszerkeszett testre adott ruha nem csak szép, univerzális, de eredeti is. Ebben pedig nincs hiba.
Szóval talán nem kétséges, ki fog fellépni a pódiumra: a mocsokból jött, de nagy szívdobbanásokkal lépkedő SLUMDOG MILLIONAIRE móresre tanítja majd a THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON-t, ezt a sokszor látott moziszörnyet, ugye. Dávid kontra Góliát. Azért én csendben drukkolok az utóbbinak, pedig tudom jól, hogy Akadémia soha nem arra a filmre szavaz, amelyik igazán felnőtt.