újra meg újra előveszem a terminator franchise harmadik fejezetét, s abban az eltökélt hitben ülök le elé, hogy majd most biztos megszeretem végre. de mindhiába... az első filmen nőttem fel. james cameron mesterműve nem csupán filmes ikont teremtett a behemót és mégis cool gyilkológép személyében, hanem olyan szupersztárt faragott arnoldból, aki az elkövetkezendő tíz évben ugyan példátlan szárnyalást mutatott be, mégsem tudott eme cyborgnál testhezállóbb szerepet beszerezni magának.
a 6 millióból forgatott b-film, amely adrenalin és történetszövés tekintetében köröket vert a legtöbb akkori szuperprodukcióra a hét évvel később elkészült folytatás idejére szinte intézménnyé dagadt. az akkor már bevallottan megalomán cameron minden addigi filmet lepipált költségvetésben, grandiózusságban egyaránt (aztán később még két alkalommal rálicitált magára, s 2009-ben újra megteszi), a történet agyfájdítóan illogikus alapszituációját pedig ügyes karakterépítéssel és fenomenális moziélménnyel feledtette.
aztán eltelt 12 év. cameron más vizekre hajózott, arnold csillaga leáldozóban volt, a jogokat megette a penész és egyre kevesebb ember volt, akit felizgatott volna egy újabb terminator film ötlete. aztán mégis megszületett, s ugyan a 'mindörökké batman és robin' mélységeibe nem süllyedt, de a szemmel-szóval verést simán megérdemli.
ami jó:
- arnold visszatér a gyökerekhez. nem jópofizik a humán karakterekkel, teszi a dolgát és ahhoz képest, hogy hány éves (a forgatás idején 56), kurva jól.
- kristanna loken, a robot. egy gyilkos cyborg legföbb tulajdonsága az érzéketlenség. ugyanez mondható el az antiszínésznőről is. ráadásul uwe boll visszatérő múzsája itt még sokkal kecsesebb formában van.
- a maszkok. a néhai stan winston melle már a második résznél dagadozott a büszkeségtől, de az a terminator még közelében se járt annak a mestermunkának, amivé a harmadik küldetés során változott, s most nem a CGI-vel felpimpelt, filmvégi arnoldra gondolok, hanem a megfelelő dimenziókkal, mélységekkel rendelkező sebekre, horzsolásokra, amelyek egyre többet és többet láttatnak az élő szövet alatt húzódó fémvázból.
- a befejezés. kíméletlen, meglepő. már-már nihilistának mondható egy nagyköltségvetésű mozihoz képest. cameron meg a szlogenja kapott egy pofont.
- a darúskocsis szekvencia minden idők egyik legjobb akciójelenete lehetne...
ami rossz (spoilerek)
- ...ha helyenként nem lenne agyonütve szar vágással és pocsék CGI-vel (a fülkéből kiütött, majd a kocsi hátuljában megkapaszkodó TX: szar). nem tudom, mi szükség van bizonyos jelenetek, beállítások benny hilles esztétikával, esetenként ricegős felgyorsítására. ha egy svenk vagy egy szög nem életképes, akkor kell keresni egy olyan beállítást, ami működik. (megjegyzés: az autós üldözéses részt állítólag hat hónapig vágták.)
- a TX cselekedeteiből egyszerűen hiányzik a következetesség. egy illogikus terminátor? meg vagyok áldva. mikor kathrin brewster (claire danes) vőlegényének álcázza magát és az őt örömmel fogadó menyasszonya felé tart, félúton miért változik vissza TX-é, mikor simán odaléphetne hozzá, hogy kitekerje a nyakát? ha john connor (nick stahl) és kate brewster a fő célpont, miért nem őket lövi, miért brewster apját? a film végén miért sikoltozik, mint aki meg van kergülve? a feje és a mellkasa sértetlen volt, vagy tán deréktól lefelé hordta a vezérlő chipeket?
- ha már a logikánál tartok: a TX képes meghekkelni gépeket. így is tesz rendőrautókkal és mentőkkel. az addig oké, hogy a fedélzeti komputert ő irányítja, de ettől még nem tudja madártávlatból tekerni a kormányt, lenyomni a gázpedált, kitenni az indexet, stb. vagy ha igen, akkor miért vacakol más autókkal, miért nem csinál egy padlófékkel egybekötött jobbra tekerést az üldözött autón?
- a film egyik jelenétben a TX keresztülnyúl egy fickón és megragadja a kormányt (a gázt és féket vajon ki nyomja?). jó durva jelenet: a T3 meg is kapta az R besorolást... de uszkve ez az egyetlen olyan akciójelenet, amely indokolná ezt a besorolást, plusz néhány f-betűs szó. szerintem mindkét tényező elhagyásával is működött volna a film, de inkább még jobban rá kellett volna gyúrni arra az R betűre. kihagyott ziccer.
- a TX a T-101-et is szabotálja. a film egyik legcikibb jelenetében a terminator morális válságba kerül: tenni vagy nem tenni? - kérdi a gép, miközben arnold arcszerkezete egyik mókás kifejezésből a másikba rándul.
- a lánctalpas T-1-ek. a terminator filmek mindig is a kézzel és más érzékszervekkel felfogható fenyegetettségről szóltak (ugyan ki ijedne meg egy terminatortól, ha az egy kenyérpirítóra hajazna?), ehhez képest a filmben debütáló első terminator széria mintha egy nyolc éves suhanc fejéből pattant volna ki. mókás látvány, ahogy esetlenül gurulnak fel és alá, s két túlméretezett gatlinggel szórják az embereket, akik készséggel állnak sorba a kivégzéshez. beugrott wall-e.
- claire danes és nick stahl. az egyik bömböl nagy bánatában, a másik hol elnézően, hol szerelmetesen, de leginkább bárgyún mered maga elé. míg a pre-pubertás edward furlongnak simán, ennek a két 'színésztitánnak' egy pillanatig se tudtam elhinni, hogy holnapután az ellenállás vezetői lesznek. mondjuk a 20-30 méteres ide-odahajigálást elég jól tűrik.
- a t 101 megérkezik. és paródiát csinál a terminátor mitológiából. perzse, kínomban röhögök a sztriptízbárban elsütött meztelenkedésen, a kinézett női ruhán, a "talk to the hand" gegen és a csillag alakú napszemüvegen, de közben az az érzésem támad, hogy ez egy terminator paródiában sokkal jobb helyen lenne.
- a rendezésben nincs karakter. mostow iparozik. jellegtelenül teszi a dolgát, tologatja fel és alá a figurákat a sakktáblán, elkölt egy csomó pénzt, néha amatőr lassításokkal, ritmustalan vágásokkal él. hmm, tulajdonképpen ezeket is vehetem karakterisztikának, nem? :)
- a zene. hamis, bazzeg.