mesemény, avagy romokban az éjszaka.

korábban azt hittem, csupán shyamalan, az író van válságban, hisz a lady in the water hadovából tákolt történetét feledtette a decens színészvezetés és a míves hangulat, ám ezúttal a jellegtelen, esetenként amatőr rendezés csak kiemeli azt a szomorú nagy semmit, amit a the happening takar.

gondolom, nem egy külföldi kritika használta a "nothing happens here" szófordulatot: teljesen jogosan. a film története elképesztően légbőlkapott, hasonlókat dobhattak vissza az x-akták brainstormingjai során... szinte már nem fair, hogy nem osztom meg veletek. de nem teszem. azt az élményt mindenkinek át kell élnie, amikor a történet összefüggéstelenségeire összefüggéseire fény derül. nem semmi esemény.

nem mintha ez lenne az első eset, amikor shyamalan egy jókora lufit erőltet le rohamosan fogyó rajongóinak torkán (világi intellektussal rendelkező nézők gondoljanak a the signs konklúziójára), csakhogy ezt a lufit most fel sem fújták igazán. ezt a szerző is érezhette, hisz halovány sztoriját gigantikus üzenetek becsempészésével próbálja árnyalni (örülhetnek a zöldek), miközben kétségbeesetten szoborja figuráit; egyéniségeket kíván teremteni, de idióta dialógusaikkal, elképesztő reakcióikkal nem hogy érdekesek nem lesznek, de én szabályosan meggyűlöltem őket.

pedig a film ígéretesen indít: egymást követik az öngyilkosságok, közben jeges szél borzolja a fákat; eljött a végítélet? könnyen lehet, hogy shyamalan karrierjében igen.

figyelem! a kommentek spoileresek!