ezt a kapcsolatot megette a fene. bruce banner és elizabeth ross között feloldhatatlan szexuális feszültség parázslik, melynek oka a jó öreg péniszirígységben keresendő. tudniillik liz úgy érzi, hatalmas hulk maximálisan kielégíthetné szexuális fantáziáit, így mindent megtesz azért, hogy a zöld óriást magához édesgesse, mi több, ha épp bannerben bújkál, akkor előcsalogassa. ha a kacérkodás épp nem működik, akkor folyton folyvást bajba kerül, természetesen banner szeme láttára, akit ez rendkívüli módon idegesíti. meg tudom érteni. baromi frusztráló lehet az, hogy a párod olyasmi után sóvárog, amit ha egyszer megadnál neki, többé már nem elégedne meg veled. ugyanakkor becsülendő lizben, hogy próbál megszabadulni aberrációitól, valószínűleg ezért is jár egy pszichiáterrel.

a péniszirígység azonban nem csak őt fertőzi meg. ott van pl. emil blonsky, a "harcos típus", aki a világ összes fegyveréhez ért, loncsos haját és sunyi homlokát elnézve viszontnem lehet túl sikeres a nőknél. az egyedüli kiutat abban látja, ha olyanná válhat, mint hulk. hatalmassá, keménnyé, alfahímmé. ross generális ellenben szexuálisan már régóta inaktív, így hulk kantárba verése egyfajta pótlólagos kielégülést jelenthetne számára.

a kérdés csupán az, hogy az egyszeri rajongót milyen ösztönök rohanják meg, ha beül a revidiált hulkra. szerintem vegyesek.

kitörő örömmel lehet fogadni, hogy a film nem kezdi el ádámtól és évától magyarázni az unásig ismert "tudós + elcseszett kísérlet/baleset = szuperhős" sztorit. louis leterrier ezt már az intróban letudja, a történet elején banner már menekülőben van ross bérencei elől, s nem csupán kordában akarja tartani hulkot, hanem meg is akar szabadulni tőle, hisz a rivális kiirtását követően egyetlen életben maradt variánsként visszatérhet lizhez. a néző természetesen azért drukkol, hogy hulk előmásszon rejtekéből, s örömmel jelenthetem, hogy a nagy zöld speciális effektus jó sokat fejlődött öt évvel ezelőtti jelenése óta. már egyáltalán nem hasonlít sem egy zöldalmára, sem quasimodo és lee evans szerelemgyerekére. haragoszöld és mufurc, szépen működnek rajta az esőeffektusok és szálkás izomzata is nyers erőt sugall amorf lufik helyett.

aztán mikor elkezd animálódni, fél pillanat alatt hitelét veszti, ugyanis úgy mozog, mint egy elnagyolt rajzfilmfigura. az abominationnal folytatott nagy filmvégi hentelés (amely, megjegyzem, a beígért 23 perc inkább volt 7-8) ezért habkönnyű párnacsatának hat, hiába rombolják le közben a125. utcát new yorkban.

a hitelteltelenség azonban nem hulknál kezdődik: a marvel annyira el akart távolodni ang lee nagy nyári művészfilmjétől, hogy végül egy minden merészséget és eredetiséget nélkülöző, rendkívül sekélyes panelfilmet hoztak létre. könnyen lehet, hogy erről az a hetven percnyi filmanyag tehet, melyet produceri nyomásra a norton/leterrier páros kénytelen volt kiszórni a produkcióból. így aztán amíg nem lesz "ic hulk dc", addig ez a színtelen-szagtalan szexuális pantonímjáték csupán ennyit érdemel:

kapcsolódó kritika:
hulk (2003)