a franciák sportot űznek abból, hogy újra meg újra kicsapassák a biztosítékot. évről évre készül egy produkció, melynek kendőzetlen brutalitása análisan közösül a jóérzéssel, s ez vagy feszültséget teremt, vagy kiborítja az erkölcsi bilit, de a vége főcím után mindenképp takarítani kell. az irréversible és a haute tension mellé az á l'interériur  (magyarul: odabent) is beillik ebbe a hírhedt kasztba, ami érdem is, meg nem is.

idióta befejezése ellenére a haute tension működőképes horrorfilm, az irreverisble viszont céltalanul pörög az önámítás és a (poroltókészülékkel) szájbarágott mondanivaló között. ez a 2007-es horror valahol félúton úszik a vérvörös tabutengerben; felütése kiváló: majd magam alá pukiztam, mikor azokat a jeleneteket figyeltem féloldalasan, macskába kapaszkodva, melyekben a 8.99 hónapos terhes beatrice dalle házát beveszi egy titokzatos nő (alysson paradis), mindezt nyugodtan, megállíthatatlanul, végérvényesen.

aztán előkerül a szabóolló is, az egyszeri néző elkezd fészkelődni a foteljában (ha ez a bizonyos egyszeri néző nőből van, akkor azonnal megfogadja, hogy soha nem szül gyereket), s beindul a horrormotolla, ami egy ideig naturális kaszabolást prezentál, aztán végül áldozatul esik saját önhittségének. a film utolsó harmada sajnálatos módon komplett idiótaságba fullad, amelyben a világegyetem összes törvénye vereséget szenved a "more blood! more gore!" öncélú törekvésével szemben. a fotel természetesen továbbra is kényelmetlen marad, de én leginkább mérgemben fészkalódom... (trailer)