nőket erőszakolnak az utcán, csecsemőket vágnak a falhoz, nyílvesszők találnak el fájdalmasan érzékeny pontokat (most épp nem arra a bizonyosra gondolok) és úgy fröcsköl a vér, mintha az addams család kezébe adták volna a művészeti rendezést. sőt, diane kruger megvillantja kerekded kebleit orlando bloom pedig proper jelzővel nem illethető fanszörzetét. erőszakos ez a film, "de hát homérosz iliásza is erőszakos", jelentette ki wolfgang petersen, mikor megvédte 1 millió dollárból újravágott, újraeffektezett filmjét.

korhatárt mellőző változata jó harminc perccel hosszabb a moziverziónál, de legalább egy órával tűnik hosszabbnak a kelleténél. a vér és szex hasznos, hisz elmaradhatatlan kelléke az ókori mókának, ugyanakkor a direktor mintha minden egyes jelenetet - az elrontottakat is - begyömöszölte volna dagályosan hosszú filmjébe, s a szereplők nem hogy új dimenziót nem növesztettek, még sápadtabbbbbá váltak, hisz pár szavas hitvallásukat legalább háromszor-négyszer felszavalták, mintha első olvasatra nem lett volna világos.

kellene egy fancut, nem csak orlando nem kívánt bongyorára utalva: egy olyan verzió, amely megtartja a vért és a szexet, megőrzi a csodálatosan bemutatott (h)ősi gőgöt, az együlálló harcmodort, a fantasztikus csatajeleneteket, peter o'toole kéken izzó tekintetét (de csak egyszer elsütve!) és a porban csúszó-mászó orlandót (ebben a tevékenységében akár többször is). az lenne egy jó film - ez rosszabb lett.