spider-man 3 (2007). pókember-rajongó legyen a talpán az a néző, aki megállja ezt a filmet harsány röhögés, vagy rosszabb esetben görcsös kínrohamok híján. ez a nagy helyzet: a 2000-es évek hollywoodjának legnagyobb franchise-ja a harmadik részre teljesen kifulladt. és most dühös vagyok. az egész pofásra sikeredett spider-man 2.1 és a sötét hangulatot sugalló előzetesek által felkorbácsolt várakozás módszeresen vált köddé, amint a harmadik installáció bárgyú cselekménye magabiztos hányavetiséggel formát öntött a csalódottságtól összeszűkült szemeim előtt.

oda kellett volna figyelnem az előjelekre. még be sem mutatták a második részt, már ki volt tűzve a harmadik epizód premierjének dátuma. 2004-ben sam raiminek még fogalma sem volt arról, hogy folytathatná a sztorit, végül aztán attól félve, hogy ugyanazzal a svunggal nem tud harmadszor is hatost dobni, elhatározta, hogy átszervezi a dolgokat, és nem egy, nem kettő, hanem mindjárt három rosszarcút zúdít peter parker nyakába, aztán hogy teljes legyen a káosz, még az oldalbordák számát is megkettőzi.

hat főszereplő és legalább kétszer ennyi kulcskarakter mozgatása epikus feladat, amely talán kissé túlnő egy olyan rendező hatáskörén, aki elősosorban vizuális innovációinak és a filmjeire jellemző játszótér hangulatnak köszönheti hírnevét. mindenesetre a sony hétpecsétes titokként őrizte a film cselekményét (amígy kirsten dunst el nem kotyogta a javát) és az első két résszel ellentétben még a rendező sem nagyon nyilatkozott a médiának, még a bemutató környékén sem. némi kis zúgolódás is támadt emiatt, de a legtöbben azt feltételezték, hogy sam raimi biztosra megy és valami iszonyatosan nagy dobásra készül.

a filmet látva inkább azt mondanám, valószínűleg elbizonytalanodott. mikor tavaly a cselekmény-központú superman visszatér szépen elhasalt a pénztáraknál, sam raimi még büszkén híresztelte, hogy a harmadik pókember is a történetre összpontosít majd. még szép, hogy a sony bepánikolt és ráparancsolt a rendezőre, hogy azonnal forgasson le 1-2 akciójelenetet. hálát adok az égnek, hogy így tettek, hisz ha van erőssége a filmnek, az akciójelenetek közéjük tartoznak. naná, hogy a cgi pókember most is úgy pattog a házak között, mint egy megkergült gumilabda, ám a film 4-5 nagy összecsapásának intenzitása simán feledteti a nézővel, hogy valaha élt egy bizonyos isaac newton.

de minden hiába, hisz az összecsapásokat hihetetlen közhelyek és hiteltelen fordulatok kötik össze. a 140 perces játékidő egyszerűen kevés ahhoz, hogy a filmesek által felvállalt valamennyi cselekményszál - a homokember tragédiája, venom megjelenése és prosperálása, mary jane, gwen stacy és peter parker szerelmi háromszöge, a hős- és hősnő karrierjének válsága, harry osborn bosszúhadjárata, ben parker gyilkosságának körülményei - kellőképp kibontakozzon, s mellette jusson hely és idő humornak, akciónak és nagyívű katarzisnak. így aztán a produkció egyik félkész száltól a másikig nyargal, és lóhalálában a kulcsfontosságú jelenetek is csak borzasztó klisékben öltenek testet. ennek köszönhetően egyetlen olyan figura, egyetlen olyan történés, egyetlen olyan út nem marad a filmben, amelynek súlya, jelentősége: hatása lenne.

helyette maradnak a kérdések: osborn lakája miért vár a legutolsó pillanatig, hogy fellebbentse a fátylat egy sorsfordító titokról? színész létére mary jane hogy lehet olyan hülye, hogy egy színjátékot látva megsértődik? aztán miért gondolja azt, hogy a bokorban rejtőző harry osborn veszélyt jelenthet a csodálatos pókemberre? milyen az a barát, aki akkor mutatkozik be a barátnője apjának, amikor a kérdéses hölgy épp élet és halál között vergődik? ez valami vicc? és hogy a fenébe lehet elsütni az amnéziát egy 250 millió dolláros megaprodukcióban?

még több üröm az ürömben, hogy peter parker - aki eddig sem volt éppenséggel tökös srác - abban a 15 percben a legszórakoztatóbb és a legéletrevalóbb, amikor venommal él szimbiózisban. szinte sírni támadt kedvem, mikor hirtelen rájön, hogy ez nem ő, megfésülködik, eldobja a fekete szemceruzát és letépi magáról a göncöt... jó lett volna, ha egyenesen sam raiminek adja, hátha csinál végre valami igazán dögöset, hisz ash láncfűrészét csúnyán belepte a por. (trailer)