clerks II (2006). az elképesztően túlcukrozott jersey girl után csak egyetlen kiút maradt kevin smith-nek a wayne wangról elnevezett rendezőpokolból: ha visszatér oda, ahol az egész kezdődött, s mélyen meghajolva tiszteleg az ismeretlen bolti alkalmazottak szobra előtt. vagy meghágja hátulról a szamarat. ööö, kev, elég lett volna ám csak az egyiket...

szóval 12 év telt el az első clerks, a kölcsönpénzből összerakott fekete-fehér idézetgyűjtemény óta, s ugyan dante és randal életében nem történt túl sok változás, embereim szépen megtokásodtak, megpocakosodtak, és kevin smith agya is bezsírosodott kissé. sajna. a clerks II nem rossz folytatás, sőt kifejezetten életképes, már ami az első rész felejthetetlen aspektusait illeti: az éles hangú vélemény- és vevőosztás, a filmes csörték (star wars vs lotr!), a slacker vs. geek viták, s a jól ismert kezdjünk-már-valamit-az-életünkkel sikoltások ezúttal is sziporkáznak. jó újra látni a srácokat is: szeretem én mindnyájukat - a szó abszolút heteroszexuális értelmében, ugyebár -, és az új adalék se szimpla töltelék, főleg rosario dawson, akinek nehéz az igéző szempárját figyelni, mikor ilyen szép nagy... szája van.

szóval részleteiben klassz film a clerks 2, egészében viszont hézagos. szkeccsekre van kiélezve, melyeket egy unásig ismert, cérnavékony cselekményszál köt össze, a hommage nem ritkán átfordul redundanciába, a záró szentimentalizmus pedig olyan vaskos, mintha a jersey girl rendezője mártogatta volna karamellbe. s tényleg. 

de lenyeltem, le én, mert randal és dante az én haverom is, és néha elnézem, ha egy haver cinkes dolgot tesz vagy mond. (trailer)