cars (2006). tisztára mint a nemo esetében: vacak előzetes, nulla elvárások, isteni film. a pixar-alapító john lasseter régóta dédelgetett álma volt egy olyan világ létrehozása, melyet autók népesítenek be: bevallom őszintén, pet project ennyire még nem hagyott hidegen, mint a thomas, a gőzmozdony figuráira emlékeztető, pislogó, nyelvöltögető járművek kalandjai, de hát mégis csak az a pixar állt a háttérben, amely ismétlődő témakörei ellenére azért újra és újra képes a megújulásra.

azért a carstól senki ne várjon the incredibles szintű reformot, játékidőben (közel két óra) és a tetszetős, nagyobb moziélményt nyújtó cinemascope képméretben ugyan rá hajaz, amúgy ezúttal játékok/bogarak/szörnyek világa helyett autók birodalmába kirándulhatsz, s zsebre tehetsz egy olyan tanmesét, hogy a 15 perc hírnévnél vannak fontosabb dolgok is.

szóval a cars nem emiatt jó, hanem a pixar megunhatatlan erősségeinek köszönhetően: bájos humor, tökéletes popkulturális utalások, könnyen beazonosítható humán sztereotípiák, szerethető karakterek, hihetetlen, de nem tolakodó látványvilág - minden a helyén van. a legjobb poénokat meg persze, ismét a stáblista közben lövik el.

tessék megdícsérni azért, mert a fenti sorokban egyetlen autós poént sem sütöttem el.