capote (2005). a film részben truman capote hidegvérrel című regénye, részben gerald clarke capote című írása alapján készült: ez utóbbi a hidegvérrel születéséről szól. találó cím. akár a lelkiállapotomat is leírhatná, ha nem lenne olyan közhelyes azt mondani: ez a film teljesen hidegen hagyott. ráadásul csak félig igaz, hisz érdekelt, hogy alakulhat ki kötődés egy többszörös gyilkosságért halálra ítélt fiú és a korszak egyik legünnepeltebb írója között. érdekelt az is, hogy képes egy csendes, jól nevelt fiatalember ilyen szörnyű tettre (bűntársával együtt otthonukban mészárolt le egy négyfős családot), de kérdéseimre csak késve kaptam választ: mikor bennett miller rendezőnek érzékeltetnie kellett volna a két ember lelkének összefonódását, ott csak üres képeket láttam, mikor hőse szájába adta a magyarázatot, akkor már mindent értettem - viszont semmit sem éreztem.

philip seaymour hoffman hatalmas színész: igazi kaméleon. köszönettel tartozom neki, hogy egy pillanatig sem próbálta meg szimpatikusra árnyalni azt az excentrikus jelenséget, akit a vásznon megtestesített. igazán nem rajta múlt, hogy a film egy szemernyit se tudott hozzátenni a halálsoron-filmek által ezerszer kitárgyalt érzelmi témákhoz.