szókátrány.

good night, and good luck (2005): lebilincselő, sallangtól mentes, feszes médiadráma, amely lehetett volna valamivel fűszeresebb is.
domino (2005): kifejezetten bosszantó, hogy egy durva jól megírt forgatókönyvet nyomott halálra keira antijátéka és tony scott minden határon túlmenő rendezői inkompetenciája.
pride & prejudice (2005): oscar-jelölés, my ass. keira felmondja a szövegét, és görcsösen próbál nem görcsösnek tűnni. még szerencse, hogy a többi szereplőnek és joe wright rendezőnek van egy-két ügyes trükkje. ellenben az agyondícsért donald sutherland komplett mellélövés mr. bennetként, mr. bingley pedig úgy fest, mintha sting és a mrs. weasley szerelemgyereke lenne, s ezzel minden érdekeset el is mondtam róla.  
in her shoes (2005): egy szimpla csajfilm, amibe az amerikai kritikusok csak azért magyaráztak bele mindenféle szubtilis mondanivalót, mert képtelenek voltak elfogadni azt, hogy férfi létükre egy szimpla csajfilm tetszhet nekik. nekem tetszett: mintha james l. brooks rendezett volna egy egész estés szex és new york epizódot. lehetett volna erősebb is a kötődés a testvérek között.
elizabethtown (2005): a maga idegesítően belemagyarázós, túlnyújtott, túlbonyolított módján azért egész szórakoztató szerzői darab. "csupán" a két főhős hiteltelen, amúgy minden oké...