rendezői nap. enyém! enyém! enyém! mióta sz. olyan nagyképű lett, azóta rendesen be vannak táblázva a hétvégéi: mondhat bárki bármit, igenis SOK jó film van a világban, amit érdemes ilyen-olyan formában és társaságban megnézni, s lehet, hogy egyesek már a könyökünkön jönnek ki, de a szemünkön és a fülünkön jönnek be, és azok szeretnek legelni, na. szóval az én első direktori napom hétköznapra esett, még jó, hogy két ünnep között a jó munkás embert se izzasztják halálra, így szép számmal gyűltünk össze (sz-nek üzenem, hogy a vászon méretével egyenes arányban kéne bővíteni a placc méretét is. :), s mint a legutóbbi komédiás napon, a legújabb member-némber ismét egy üveg borral nyitott, melyet el is pusztítottunk kb. 5 perc alatt. hmm, talán rendszeresíteni kéne e nemes - általam csak a legutóbbi időkben megszeretett - nedű fogyasztását. ad egy helyes kis lökést a vetített produkcióknak.

nem mintha a vetített filmeket nagyon tologatni kellett volna: brian de palma elegáns akciómozija (a körítés ellenére a the untouchablesnem gengszterfilm) könnyed, de nem szertelen szórakozást ígér, melyet morricone hmm... érdekes muzsikája sem gyűrt össze túlzottan. az oldboymestermű, ehhez harmadik nézésre sem férhet kétség, nem is a sokkfokozat meg az audiovizuális trükközés miatt, hanem az a ritka filmes készség, ahogy a sztori hipnotizálja a nézőt. a záró darab olyan volt, mint nemes bor egy esős délutánon: a the man who wasn't there vegytiszta coen-minőség. aprólékosan kidolgozott jellemek, utánozhatatlan hangulat, isteni szarkazmus, hajszálpontos cselekmény, könnyfakasztóan szép képek... ritka jó amerikai mozi.

az őszből (szitáló eső) tél (tízcentis hó) lett, mire hazaértem. bazzeg, ez a kiszabott város egyre messzebb van. :)